Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

62 nyerhetünk. E tömítés mértékét a 10 gátnál megvizsgálták. A Charmes-gát kitűnően tömöttnek mutatkozott. A gátnak a külső, jobban mondva a kerületi részét kell biztosítani a különféle gyöngítő hatások ellen. A felső lejtőt eleinte szárazkő-burkolattal védték ;• újabban falazatból, vagy betonból készítik a burkolatot, még pedig lépcsősen. Az előbbi (szárazkő) burkolat nem jó, mert a víz a közökön áthatol. De bármily jó is a falazott burkolat, a hajcsöves vízhatolás ellen nem véd ; nem páncél, csak drótfonat. Az alsó lejtőt rendesen csak gyepesítik. A koronának elég, ha oly lejtőt adunk, melyről a víz lefolyik. Ami a gát alapozását illeti, kiváló gondot kell reá fordítani. A víznek nem szabad a töltés és a termett talaj közt átszivárognia. Jó kapcsolatot kell köztük létesíteni ; őrfal betonból vagy falazatból, mely átszeli a termett és esetleg átbocsátó felső réteget, feltétlenül szükséges. Ebben a dologban a Charmes-gát megfelelő. A megejtett tanulmányokból és vizsgálatokból megállapították a földgátak biztonsági szabályait melyeket Résal helyeseknek fogadott el és könyvében közölte is azokat. Az első szabály a gát alakjára és méretére vonatkozik. Valamely állandó lejtőjű homogén földgátnak egy bizonyos határmagassága van, melyet nem szabad meghaladnunk, ha megcsúszását nem akarjuk. E határmagasságot veszélyes magasságnak mondjuk. Ha a megcsúszott gátakat vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a csúszás mindig azon a részen következett be, hol a magasság legnagyobb, vagyis a gát középrészén. A két szélen megmaradt gátrész magassága megadja a veszélyes magasságot. Ezért annál enyhébb lejtőjű legyen a gát, mennél magasabb. 45 fok alatt hajló gát csak kis magasságra való, magasabbra 33° 40' (1-5 : 1) hajlású, majd 30° 25' és kisebb hajlás is adandó. A lefelé egyre csökkenő hajlású gát kedvezőbb a csúszással szemben, mint az a gát, melynek koronaszélét egyenletes esésű vonallal kötnők össze az alap szélével. A második szabály a földtömeg fizikai összetételében találja magyarázatát. Mindenféle összetételű és magasságú gátra megállapítható a helyes keresztmetszet. Hogy a gátanyag minőségét megállapítsuk, finom homokon értjük 0-5 mm-es szemű rostán áthulló homokot ; öregszemű homok az, mely nem megy át az ily rostán. Ez utóbbi anyag kedvezően hat a gát összetételére. Franciaországban a következő gátanyagok használatosak : I. típus : a Centre-csatorna gátjai kiválóan homoktartalmúak. Ide tartoznak a Tocy-Vieux-, Bertaud-, Montaubry- és Torcy-Neuf-gátak, melyek 60—79% homokot tartalmaznak és a Bourdon-gát a Briare-csatornáról, mely 86 súlyszázalék homokot tartalmaz. Durva homokszemcse pedig 41—63% van. E gátak közül csak a Torcy-Vieux csúszott meg, de a rossz építkezés (elégtelen alapozás, száraz kőburkolat) miatt. A többiek mind jók. Fontaine az ily összetételű, 3 : 2 hajlású, lejtőjű gátakra 20 m-re teszi a veszélyes magasságot. II. típus : A Liez-gát anyaga kavics hozzáadásával javított föld. Ide tartozik a Liez-, Marengo- és Auron-gát. Ez utóbbi 3 : 1 hajlású, az előbbieké 3 : 2. Anyagukban a homok 42—63%, a durva homok 23—36%. AMarengo-gát 42% homokot tartalmaz ; erősen ülepedett. Bár csúszás nem fordult elő s a gátak (kivéve a 12 m