Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

61 fölfelé növekvő hajlással adtak. A Charmes-gátnál is az 1-5:1 hajlást tartották meg, mert 70 év óta csak két, ily módon készült gát mutatott hiányt. Ami a gát anyagát illeti, De Mas szerint az agyagos homok a legjobb. Annyi és nem több agyag legyen a homok közt, hogy a homok közeit kitöltse. a/

3 homok és Уд agyag keveréke nagyon jó. A Bourdon-gát anyagában csak % rész az agyag s mégis kitűnően tart. A nagy agyagtartalmú gátak megcsúsznak. A Charmes-gát bajának okából vizsgálat alá vették a 10 más gát anyagát és meghatározták homoktartalmukat oly módon, hogy bizonyos lemért földmennyiséget üvegedénybe tettek, vízzel jól fölkavarták s 1—2 percnyi állás után a zavaros vizet leöntötték ; majd újra vizet töltöttek az üledékre, fölkavarták s ismét 1—2 percnyi állás után leöntötték s ez eljárást addig ismételték, míg az üledék keverés után is tiszta vizet eredményezett. Az így nyert üledék adta a homoktartalmat, melynek száraz súlya és az eredeti földsúly közötti viszony adta a homoktartalom arányát. A nyert homokot 4-szeresen átrostálták y

2 mm-től 1 cm átmérőig változó szemű rostákon s megállapították a homokszemek milyenségét. Általában a Charmesgát anyaga nem üt nagyon cl homoktartalom dolgában a többi gátakétól ; vannak homokban dúsabb és homokban szegényebb gátak, mint a Charmes-gát. Ami a földanyagok, illetve földhabarcsok bírósságát illeti, annál ellenállóbbak a csúszásnak, minél több öregszemű kavicsot tartalmaznak és homokpornak a földbe keverése nem ad oly jó eredményt, mint a kavics. A földeknek vízzel szemben való viselkedésére szintén kísérleteket tettek. Az agyag földuzzad a vízben és összehúzódik, ha szárad ; míg a hon^okszemek változatlanok. A homok-agyag keverékek térfogatváltozása arányos az agyagtartalom nagyságával. Ezért repedezik meg az agyagos töltés felszíne száradáskor. E repedésekbe aztán az esővíz beszivárog és mélyre is lejuthat. A sár, ha kiszárad, összehúzódik. Nagyoló kísérleteket végeztek ebből a célból a 10 gát földanyagával. A Bourdon-gát anyaga, mely nagyon homokos, nem mutatott szárazságkor repedéseket. A víz a töltéstestben fölázást okoz ; a víz, ha nyomás alatt van, minden kis repedésen beszivárogni igyekszik s a földet föláztatja. De a föld rugalmassága ellene hat a víz tágító erejének s a repedéseket összezárni igyekszik. E két ellentétes erő egyensúlyba jönni igyekszik, de a túlerő győzedelmeskedik. Az erősen homokos agyagnak kevesebb vizet kell fölvennie, hogy telítődjék, mint a tiszta agyagnak s azért az agyagos homok nem ázik át, nem lesz folyóssá. A föld vízállósága, illetve az átázás görbéjének megállapítása kísérletileg történhetik, ha az épülő gátban apró faszekrényeket helyezünk el a víz felőli oldalon különböző magasságokban s e szekrényeket szűrőkavics és homok közé ágyazzuk s e szekrénykékből csöveket vezetünk ki a vízzel ellentett oldalra s itt fölhajlítva, manométerré alakítjuk. De már elkészült gáton ily elrendezést nem tehetünk. Ezért nem is hajtottak végre a másik 10 gáton ilynemű kísérleteket. A gát elkészítésekor ügyelnünk kell, hogy olyan töltést készítsünk, melyben csakis hajcsöves hézagok legyenek. Egynemű, tömött töltést csak gondos, nem vastag rétegekben való fölhordással és jó hengereléssel nyerhetünk. Folytonos, gondos felügyelet, jó szerszámok, kedvező légköri állapot szükséges a jó munkához. Az agyag elaprózása és tömítése nehezebb, mint az agyagos homoké. A rovátkás hengerek a legjobbak a tömítéshez úgy, hogy a termett földnél is tömöttebb gátat