Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

40 E víziútnak több szakaszát már elkészítették, vagy legalább is munkába vették. New-York és a Delaware-öböl közt van egy régi 2-56 m mély csatorna, mely mellé újat terveznek a tengeri hajók számára. Továbbá elhatározták, hogy 62,000,000 а. К költséggel átalakítják a Delaware-öböl és a Chesapeake-öböl közötti 3-05 m mélységű már meglevő csatornát 7-62 m mélységűvé. Elhatározták és munkába vették, hogy a Chesapeake-öblöt Albermarleval összekötik 2-5 millió К költséggel, sőt a hajóutat a Hatteras-fokig meghosszabbítják. És már elkészítették a hajóút legfelső szakaszát, a Bostont és New-Yorkot összekötő útat, melynek legjelentősebb munkálata a Cap Cod-csatorna. A Cap Cod-földszoros átvágásával már régóta foglalkoznak, de csak 1909-ben fogtak a munkához. E csatorna célja, hogy a Boston—New-York közti hajóforgalmat elterelje a viharos és zátonyos nyílt tengertől a védett part mellé s a hajóútat 227 km-rel megrövidítse. Az előirányzott összeg 60,000.000 а, К s a várható 25 millió hajótonnaforgalomból a tőke jövedelmezőségét várják. A Cap Cod-csatorna 7-62 m mélységű, 30-5 m fenékszélességű s a tengerszintben van vezetve ; hossza 13 km. A földszoros legmagasabb pontja csak 9 m-re van a tenger szine fölött. A földmunkát (12-5 millió m

3) kotrókkal végezték s minden nagyobb nehézség nélkül. 1914-re remélik a megnyitást. A kikötők belsejében végrehajtott munkálatok közül legnevezetesebbek a vízhomlokzatra merőlegesen, vagy csekély elhajlással épült mólók (piers), melyek a mély vízig nyúlnak előre. Két-két moló közötti öblöt dokknak nevezik. A mólókat néha tömören, de legtöbbször hidlásszerűen építik. A kőpartok nem szolgálván kikötésre, csekély magasságúak. Rendesen betontuskókból építik, melyeket úszódarúkkal helyeznek el. A betontuskókra helyben (in situ) öntött betonfölépítmény kerül, melyet fönnt gránitfalazattal szegnek be. Az alapot részben mesterséges kőhányásból, helyenkint cölöpözésből készítik. A kőpartokra merőleges mólók mellett történik a hajók kikötése. Eleinte, főként New-Yorkban fából készítették őket s jól tartottak. Máshol betonból öntötték, vagy vasbeton cölöpöket használtak erre a célra. A cölöpök tetejére jövő áthidalás rendesen vasbetonból készül. A hosszú fahídlásokat a tűzveszély csökkentése céljából vasbeton-választófalakkal részekre különítették. A mólók hossza 183—543 m közt váltakozik ; a közöttük levő öblök szélessége 40—50 m, újabban 76 m-re is fölmegy. A mólók szélessége 393 m-től 73-2 m-ig változik. A mólókat a szabadon hagyott végük kivételével tárházak borítják. E tárházak földszintesek, ha csak árúk ki- és berakására szolgálnak ; emeletesek, ha személyforgalom is bonyolódik le a mólón. Rendesen vasból készülnek. El vannak látva ki- és berakodó készülékekkel, fölhúzó készülékekkel stb. s vasúti vágányok kötik össze a kőparttal. Az átrakodó pontonok (ferries és car floats) az amerikai kikötők szükséges fölszerelései, mert a kikötők egyes öblei messze vannak egymástól s nincs közöttük kényelmes vasúti kapcsolat. Az átrakodó pontonok közvetítik az öblök közt a forgalmat. Ha a ponton kisebb s csak vagonokat szállít, akkor ferrie a neve, ha nagyobb és egész vonatok mennek reá, car float a neve. A vagonok a pontonon elhelyezett két vagy három vágányra futnak föl, melyek elől és hátul a ponton tengelyvonalában elhelyezett egy vágányban egyesülnek úgy, hogy a vonatok a megfelelő parti vágányra kitolhatok. Egyik newyorki car float 80 m hosszú, 10 m széles, 2-15 m merülésű, 1700 t birósságú. A pontonok kikötése az ú. n. slip mentén