Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

39 Philadelphia a Delaware-folyó mellett 165 km-re van az óceántól. A természetes mélység a fenékhátakon 5-18—6-10 m volt, de fokozatosan 9-14 m-re emelték, majd újabban 10-67 m-re irányozták elő 305—366 m szélességben. A mélyítés 48-75 millió a. koronába került, az újonnan előirányzott munka pedig 56-78 millióra tehető. New-York kikötőjének két bejárója van : az egyik Long Island és a szárazföld közt. melyet csak a partmenti hajózás használ ; a másik Sandy Hook és Long Island déli vége között, ez a főbejáró, mely 11 km széles. Ez utóbbi bejárót 4—5 km széles rekeszzátony zárja el, melyen több természetes hajóút van. A természetes mélység a rekeszzátonyon, mely 33-5 km-re van New-Yorktól. 7-1 m volt kisvízkor ; a dagály átlag még 1-4 m-rel növelte ezt a mélységet. A bejárót előbb 9-15 m-re mélyítették, 6,686.000 a, К költséggel, később 12-2 m mélységű bejárót készítettek 20-8 millió а. К költséggel. E kotrómunkához nagyerejű szívókotrókat, használtak, melyek 0-4 а. К költséggel emelték ki az anyag m

3-ét. Boston 13 km széles és 8 km hosszú öböl mélyén épült három folyó torkolatánál. A szigetekkel védett öbölbe több bejáró vezet, közülük a Main Slip Channel a fő. Ennek mélysége 5-49 m volt. Előbb 8-23 m-re, majd 9-14 m-re emelték, végül 396 m szélességben 10-65 m-re. Montreal és Québec. Montréal a Szent Lőrinc-folyón Québec fölött 257 km-re van. A nagyhajózás részére csak Québec alatt 100 km-re volt meg a kellő mélység. Itt az árapály 4 m-re is fölemelkedik, de Montréal alatt 132 km-re megszűnik a játéka. Québec és Montréal közt csak 3-20 m mélység volt egyes fenékhátakon, de fokozatosan 8-38 m-re, majd 9-15 m-re növelték ; folyamatban van a mélységnek 10-67 m-re növelése. A kotrásköltség 1912-ig 72-5 millió a. koronára rúgott. A munkálatokat teljes siker koronázta, inert a Szent Lőrinc a Nagy Tavakból eredvén, nem hordalékos. A partok és fenék ellenállók lévén, a hajóút fennmaradása biztosítva van. Érdekesek az itt alkalmazott vedres kotrók, melyek Amerikában kevéssé használatosak. A kemény sziklafeneket előbb vascölöpök ejtegetésével zúzták és lazították s aztán 0-57 m

3 űrfogatú vedrekkel ellátott kotró segítségével kotorták. Ezenkívül kanalas kotrókat is alkalmaztak. A szívókotrók zúzószerkezettel voltak ellátva, s a kikotort anyagot 450 m-re nyomták ki. A zúzószerkezet 2-9 m átmérőjű és 2-75 m hosszú forgókés, mely 10 tonna súlyú. A kés nemcsak fölaprózza a fenék agyaganyagát, hanem a szívócső felé is tereli. A Szent Lőrinc folyón a hajózást a jég is akadályozza, mely néha 7 m-es vízszínemelkedést okloz. A jég ellen jégtörőhajókkal védekeznek. A parti hajózás érdekében Észak-Amerikában nagy munkálatokat hajtottak végre és terveztek meg. Az Atlantic Deeper Waterways nevű társaság célja, hogy Bostontól Beaufortig az Atlanti-óceán partja mentén a hajózás céljára védett útat állítson elő, sőt már az útnak a Rio Grandéig való meghosszabbítását is tervezik. E programm értelmében Bostontól a Narragansett-öbölig terjedne az út első része ; a második rész a Narragansett-öböltől a szigetek s főként Long Island védelme alatt New-Yorkig s innen Delawareig ér ; a harmadik rész Delawaretól a Chesapeake-öböl északi csücskéig ; a negyedik rész a Chesapeake-öböltől Beaufortig.