Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - XVII. Kisebb közlemények

32 A fertőzött szúnyogoktól való védelemhez tartozik, hogy éjjel az ágyat szúnyoghálóval vegyük körül, nappal kesztyűt és fejünkön szúnyogfátyolt viseljünk s minden ruhanyílást lehetően a szúnyogokra hozzáférhetetlenné tegyünk. Továbbá az ablakokat, ajtókat, kályhanyílásokat finom dróthálózattal kell elzárni. A lakásokba mégis behatoló szúnyogokat rendesen irtják, még pedig légycsapóval, kloroformos vattával ellátott csővel, melyet a szúnyog alá tartanak s a felszálló gázok az állatot megölik. Továbbá szúnyogfogó készülékeket állítanak a nyílások elé, hogy a ki- és berepülőket elfogják. Hol a szúnyogok nagyszámmal telepedtek meg, a lakásokat kifüstölték. Sikeres küzdelmet folytattak a szúnyogok szaporodásának megakadályozására is. Feltöltötték a mélyedéseket és kisebb mocsarakat. A tengermelléki mocsarakba sós tengervizet vezettek. A folyók és tavak part ját folyton tisztogatják s arra törekszenek, hogy az állóvizeket folyóvizekké tegyék. Megnyitják a mellékágakat, kitisztítják a patakokat és árkokat a vízinövényektől és algáktól. Továbbá a tavakat benépesítik halakkal, melyek nagy pusztítói a szúnyogok pondróinak és bábjainak. Nagy lecsapolást hajtottak végre, mégpedig részben nyilt árkokkal, részben alagcsövezéssel. A nyilt árkok folytonos tisztogatásra szorulnak, mert a buja növényzet a nedves, meleg levegőn gyorsan eltömi őket : néhány hét elég egy-egy árok benövésére. Sokkal jobb a földalatti vízvezetés, melynek befektető költsége nagyobb, de alig kíván fönntartást. A növényzetet és giz-gazt, mely a szúnyogok búvóhelyéül szolgál, elégetik, rendesen előzetes petroleumföcskendezés segítségével. Hathatós pusztítást okoz a szúnyogpondrókban a vízfelszín petroleumozása, a víznek rézszulfátozása és larvacid-àaA való föcskendezése. A larvacid fenol és porrátört gyanta keveréke s a legjobb szúnyogpusztító szerül bizonyult. A larvacidot vagy kifecskendezik, vagy pedig árkok fölé hordóban helyezik el s belőle lassan kicsepeg a vízfelszínre. Végül a nedves helyeket vízszívó növényekkel, minők az Eucaliptus globulus, napraforgó stb. ültetik be. 2. A sárgaláz elleni küzdelem a mocsárlázéhoz hasonló módon ment végbe. A sárgalázt a Stegomyia calopus nevű szúnyog csípése okozza. Ezidőszerint még nem ismerik azt az élősdit, melyet a nőstény Stegomyia az emberbe olt, de Finlay kétségtelenül kimutatta, hogy a sárgalázt a Stegomyia okozza. A Stegomyia csakis meleg és nedves vidéken tenyészik, hol a hőmérséklet egész éven át 25—-30 C° között van, míg az Anopheles a mérsékelt égövön is megél. Világosságon párosodik. Tojásainak megéréséhez melegvérű állat megcsípése szükséges. A tojásait éjjel rakja a házak közelében levő kevéssé tiszta vízfelszínre. Kéthárom nap alatt a pondróból báb, a bábból 2—6 nap alatt szúnyog lesz úgy, hogy a tojásból 11—15 nap alatt fejlődik ki az állat. A nőstény Stegomyia nem lesz mindjárt veszélyessé, mihelyt megcsípett valakit, hanem csak a csípés után 12 napra, mialatt a kórokozó ható eléri a szúnyog nyálmirigyeit ; ekkor e nyálmirigyek 2 hónapig fertőzők maradnak. A gyerekek könnyebben lábolnak ki a sárgalázból, mint a felnőttek. Szérumot is használnak ellene s a beoltottak 20 napig nem fertőződnek meg. A sárgaláz 3—5 napi lappangás után nagy erővel tör ki ; a test hőmérséklete 100—120 érveréssel 40 C°-ig emelkedik, majd harmadnapra alább hagy s az ütőér csak 40-et ver. Kezdetben hideglelés, vagy csak egyszerű fázás gyötri a beteget ; fej-, lábszár- és ágyékfájás áll elő. A nyelv megkisebbedik és meghegyesedik ; eleinte tiszta, később fehér bevonatot kap, kiszárad és megrepedezik s erős szomjúság