Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - XVII. Kisebb közlemények
20 Tározó helyül a 150ha terjedelműBouillouse-mocsarat választották kisazárógát helyéül e mocsár küszöbét jelölték ki mintegy 2000 m tengerszin feletti magasságban. A völgyzárógát falazatból készült s úgy méretezték, hogy minden tekintetben bírós legyen s a vizet ne bocsássa át. A gát teste nem érintkezik közvetetlenül a vízzel, hanem a Maurice Lévy megadta szabály szerint a gát hosszában boltozatok sorozatát létesítették, melyek a gátból kinyúló pillérekre támaszkodnak. A gát hossza 364-4 m. Balparti vége 16-8 m sugarú, fölfelé domború körívben hajlik, melynek hosszúsága 13-9 m ; a gát többi része egyenes. A gát koronája 2014-65—2014-71 m magasságban van, míg az alapozás felső színe 1999-13 m úgy, hogy a gát magassága csak 15-53—15-59 m. A gátkoronán 2015-86 m-ig fölérő mellvédő van. A megszabott vízszin s vele a csorduló szintje 2013 m, vagyis a gátkorona 1-65 m-rel, a mellvédő 2-86 m-rel magasabb a csordulónál. A csorduló hossza 40 m. A gát burkoló boltozatai nem terjednek el a gát egész hosszában, hanem csak ama részein, hol a vízmélység 4-5 m-nél nagyobb. A gát boltozatos részén 5—5 m-ként 2 m széles, 0-7 m-re előugró pillérek vannak, melyekhez a körívben hajló boltozatok támaszkodnak. Ily módon kútszerű üregek állanak elő a gát mentén. A mi víz a kutakba átszivárog, a kutak mélyén gyűl össze, hol aztán 0-7 m széles, 0-75 m magas félköralakú csatorna vezeti el a vízkivételi toronyig, hol vascső vezeti tovább a szabad mederbe a vizet. A toronyban van elhelyezve két, 0-5 in átmérőjű vízkivételi vascső, mely csapokkal zárható s melyek a kezelő kamrából és a toronyból kezelhetők. A gáttestet úgy méretezték, hogy a nyomófeszültség telt medence esetén nagyobb legyen a víznyomásnál, de üres medence esetén az alsó gátoldalon egy kis húzófeszültséget megengedtek. A gát Teil-mészhabarccsal készült terméskőfalazat, melyet gránit sziklára alapoztak. Építése 1904-től 1910-ig, tehát 7 évig tartott, teljesen lakatlan, fátlan vidéken, melyhez 160.000 frankba kerülő hozzájáró útat kellett építeni a legközelebbi országúttól. A tároló medence költsége 2,064.243-72 frank volt úgy, hogy a 13 millió m 3 tárolt víz m 3-ére 0-16 frank esik. A fal 48.000 m 3 térfogatú s 1 m 3 fal 48 frankba került, A vízkivételi mű a medence alatt 12 km-re van a Téte-folyón. Egyszerű falazattal burkolt töltés a duzzasztó gát. A vízkivétel 3 darab 50 cm átmérőjű cső, mely a vízvételi kamrába vezeti a vizet. Belőle ágazik ki a felvízcsatorna, mely födött, 5475 m hosszú és ülepítő medencéken át a nyomómedencéhez viszi a vizet. A nyomó medence 2000 m 3 űrfogatú. A nyomócsövek száma 4. Minden nyomócső teljes terheléskor 300 1 vizet vezethet. A hasznosított nyomó magasság 385 m, bruttó esés 413 in, nyomásveszteség 413—385 = 28 m ; csőátmérő 0-40 m. A középponti gépház 4 turbinával Cassagne-nál van. A turbinák Peltonkerekek, 1500 lóerejűek és percenként 375-öt fordulnak. A turbinák tengelyéhez kapcsolódnak a generátorok, melyek 6 fázisú, 600 volt feszültségű áramot termelnek, melyet 20.000 voltos feszültségre transzformálnak a távolsági vezeték részére. A 20.000 voltos áramot a vasúti vonal mentén 5 másodrendű transzformátorállomás alakítja át 600 voltos 6 fázisú árammá, melyeket áramfordítókkal 850 volt feszültségű egyenárammá alakítanak a vasút számára. A bruttó vízienergiának csak 40%-a hasznosítható a sok veszteség miatt.
