Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - XVII. Kisebb közlemények
21 17. A habarcs vízállóvá tétele és a nehéz olajok. (L'imperméabilisation des mortiers et les huiles lourdes.) írta : R. Feret. A vízálló habarcs előállítása nagyon fontos ; rendesen kielégítő a habarcs minősége, ha kellő mennyiségű és minőségű cementet adunk bele. De ha az adagolás nem történik a homokszemcsék nagyságának megfelelően, vagy a homokszemcsék nagyság szerinti keveredésaránya nem kedvező, a habarcs nem lesz vízálló. Ezért újabban a habarcsfelszínének lenolajjal, szappannal, fénymázzal, kátrányos anyagokkal való bekenésével, vagy a habarcs anyagába különféle anyagoknak, agyagnak, finom homoknak, káliumos gyantáknak és olajoknak belekeverésével igyekeztek a vízállóságot előállítani. A Bureau of Standards Washingtonban arra a kísérleti eredményre jutott, hogy portlandcementtel, ha jól adagolják, 12 m víznyomásig vízálló habarcsot és betont lehet előállítani minden különleges anyagnak a keverékhez való hozzáadása nélkül. A porosz grosslichterfeldei kísérleti állomás, valamint a párisi École des Ponts et Chaussées kísérleti állomása arra az eredményre jutott, hogy tömőanyagoknak (például olajnak) a habarcshoz keverése, ha kezdetben ad is vízállóságot, később a víznyomás kisajtolja ez anyagokat s a habarcs vízeresztővé válik. Újabban Amerikában az Egyesült-Államok útszolgálata nehéz ásványi olajoknak (melyeknek fajsúlya 0-93—0-94) a habarcsba keverésével kísérletezett és sikerült kedvező eredményt elérnie. E kísérletekről Logan Waller Page „Oilmixed Portland Cement Concrete" című művében számol be, melyet Feret ismertet. A nehéz olajnak a habarcshoz keverése lassítja a kötést, egy kissé növeli a húzó szilárdságot, de csökkenti a nyomó szilárdságot, főként, ha az olaj mennyisége meghaladja a cement súlyának 10%-át. Azonban a likacsosság és vízeresztő tulajdonság erősen megcsökken. Az 1 : 3 keverésű habarcs, melyben 5—10% nehéz olaj volt, 28 napos keményedés után 28 m víznyomásnak kitéve is teljesen vízálló maradt, míg az olajat nem tartalmazó ugyanoly keverékű próbatest 24 óra alatt 146 cm 3 vizet vezetett át magán. A betonnal végzett kísérletek hasonlóan kedvező eredményűek voltak. De egy év elteltével az olajos betonpróbák egyrésze jobban eresztette a vizet, mint a nem olajjal készültek. Legtöbb esetben a cement súlyának 5%-ára rúgó olajmennyiség elég a vízállóság előidézésére és 10%-nál több már nem ad jó eredményt. Az olajos habarcs úgy készül, hogy a cementet és homokot összekeverik s vizet tesznek hozzá ; majd hozzáelegyítik az olajat s addig keverik, míg a felszínen az olajnak a legkisebb nyoma sem látszik. Ha betonról van szó, még nedves kavicsot kevernek hozzá. Az amerikai kísérleteknek azonban sok tisztázatlan oldala van. Vájjon az olaj nem ad-e csak időleges vízállóságot a betonnak? Vájjon az olaj nem csökkenti-e a habarcsnak a kőhöz tapadását s két egymásután öntött betonréteg mily módon köt össze? Nincs-e a vízállóság előidézésére esetleg jobb ásványolaj is, minővel az amerikaiak kísérleteztek? Mint viselkedik az olajos beton a hőmérséklet, a szárazság és nedvesség változásakor? Minő hatással van az olajos betonra a tengervíz? E kérdések tisztázására Feret kísérleteket végzett.
