Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - IV. Lampl Hugó: Az alföldi talajok osztályozása és gyakorlati meghatározása mérnöki szempontból

70 ság által elfogadott, 2/1000 mm-nél kisebbszemű anyagok, tehát a tudományos értelemben vett abszolút agyagok. Ezeknek a „kövér agyag" nevet adtam. A 2/1000 és 1/100 mm közötti szemnagyságú anyagokat ,,sovány agyag" elnevezéssel a második osztályba soroztam. Ügy vélem, hogy a „sovány agyag" elnevezés jobban kifejezi az anyag minőségét, mint a „por" vagy „iszap" szavak, amelyek talán inkább csak az anyag állapotát jelölik, vagy éreztetik, mert az „iszap" rendszerint valami laza szerkezetű, helyesebben lágy anyagot jelent, a „por" kifejezés pedig száraz állapotra vonatkozik. A kétféle „agyag" fogalmának bevezetésével a gyakorlat szempontjából megfelelőbb osztályozási módot igyekeztem felállítani. Ezzel remélem sikerült kiküszöbölni minden olyan félreértést és bizonytalanságot, ami eddig az ilyen szemcsehatárok közé eső anyagokra a használatos elnevezések sokféleségéből származhatott. Az ismertetett módon elhatárolt „homokok" főosztályában a finomság közelebbi meghatározásának lehetővé tétele céljából a II. számú táblázatban feltüntetett elhatárolással további három alosztályt állítottam fel. A kritikus határok közé eső tartományba sorozható anyagokat a fentiek szerint a homok főosztályába tartozónak ítéltem meg. Hogy azonban az ilyen szemcsézetű anyagok fizikai tulajdonsága nem határozott, és ez kifejezhető is legyen, az idetartozó agyagok jelölésére két nevet vettem fel : Az „igen finom homok" elnevezést azoknak az idetartozó anyagoknak a megjelölésére, amelyek a homokokat jellemző alaptulajdonságokat mutatják, az agyagokhoz hasonló fizikai sajátságú anyagok megjelölésére pedig a magyar „vályog" kifejezést. Szókincsünkben a „vályog" kifejezés az ilyen anyagok megjelölésére kiválóan alkalmas és talán legjobban kifejezi, hogy ez az anyag már nem homok, de még nem is agyag. Itt közbevetőleg rá kell még mutatnom arra, hogy a kritikus határok közé eső átmeneti szakasz, amely a természetben előforduló ásványtani összetételű anyagoknak a vízzel szemben tanúsított határozatlan fizikai tulajdonságára jellemző, ha a vizet nagyobb viszkozitású folyadékkal, illetőleg sűrűbb közeggel, például olajjal vagy kátránnyal helyettesítjük, a nagyobb szemcseméretek felé fog eltolódni. Példaképen említhetném a kátránnyal telített, aprószemű kavicsot, ahol a plasztikussági határ a hézagokat kitöltő kátrány sűrűsége szerint akár az 5 mm-es szemnagyságú anyag határáig is eltolódhatik. A víznél sűrűbb folyadékokkal szemben az átbocsátó képesség is előbb, tehát nagyobb szemcsehatárnál fog megszűnni. A talaj alkotó alapanyagoknak a fentiekben előadott indokolás alapján szemcsenagyság szerint történt osztályozása után áttérek az alapanyagok különböző és a természetben leggyakrabban előforduló különleges fizikai és mechanikai tulajdonságú válfajainak osztályozásaira, illetőleg ezeknek a különleges talajféleségeknek az egyes osztályokba való besorozására. Itt újból kiemelem, hogy az anyagok szemszerkezete és szemnagysága egymagában még nem minden esetben határozza meg az anyagot. Annak fizikai és mechanikai tulajdonságaira többnyire csak tájékoztató adatokat szolgáltat.