Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - XI. Szabó József: Vonókötéllel dolgozó hernyótalpas kotrógépek ismertetése és alkalmazása
VONÖKÖTÉLLEL DOLGOZÓ HERNYÓTALPAS KOTRÖGÉPEK ISMERTETÉSE ÉS ALKALMAZÁSA. 1 írta : SZABÓ JÓZSEF. A háború előtti időkben általában egész Európában, sőt azóta is a folyók csatornázása és hajózhatóvá tétele, csatornaépítések és azok fenntartása, illetve kotrása, valamint a különböző kikötőmunkálatoknál többnyire az ú. n. merítek létrás és láncputtonyos kotrógépek voltak használatban. Ilyen gépeket alkalmaztak Magyarországon is. Azok közepes, vagy kistípusait, akár mint száraz, vagy mint hajóra szerelt kotrókat használják általában ma is, kisebb folyóink hajózhatóvá tételénél, továbbá csatornáink kotrási és karbahelyezési munkálatainál. A folytonos működésű láncputtonyos kotrókkal ellentétben Amerikában, az időszakos (intermittens) üzemű, forgódaruhoz hasonló, egyetlen puttonnyal felszerelt kotrógépeknek adják az elsőbbséget, amiknek munkaszakaszaiban az emberi munkát igyekeznek utánozni. A folytonos működésű, főleg a parton járó (száraz) kotrók előnye, hogy azok valósággal az elméleti csatorna-keresztmetszetet vágják ki, s a fenékben, vagy megfelelő beállítás esetén pontosan a kívánt hajlásúra készített rézsűben semmit benn nem hagynak, hanem mind a feneket, mind a rézsűt kifogástalan simára gyalulják. Vezetésül jóval egyszerűbb és könnyebb,, mint az amerikai rendszerű gépeké. Hátrányuk azonban elsősorban nagy tömegük, ezért közülük a száraz kotrók leginkább nehéz vasúti síneken és a hozzájuk illő nagyméretű talpfákon járnak (1. sz. kép). így útjuk előkészítése magában elég költséges. Folyó- vagy csatornakotrás esetén a merítékek javarésze természetszerűleg víz alatt dolgozik. Ez a körülmény pedig sok hiba forrása lehet, mert a kotróvezető a mozgó részeket nem tarthatja szemmel, nem is szólva arról, hogy a víz alatt egymáson csúszó és forgó alkatrészek kenése csaknem kivihetetlen s ezért lényeges mechanikai veszteséget okoz. A megtelt puttonyok a gép szimmetriatengelyében elhelyezett tölcsérbe ürülnek. Ezt a tölcsért pedig — akár szállítószallagos, akár vízöblítéses vagy más szállítási megoldásról van szó — jó magasan kell elhelyezni, hogy annak aljáról az anyag megfelelő módon továbbszállítható legyen. Ez az emelési munka ugyancsak üzemanyagfogyasztást okoz. Azonkívül a nagyméretű és nehéz szerkezet egyszerre több szakmunkás alkalmazását követeli meg : a kotróvezetőn kívül gépészt, kenőt, 1 Szerző cikkét 1929—31-ben végzett amerikai tanulmányai alapján írta, mely alkalommal nemcsak a Bucyrus Erie Co. kotrógyár üzemeiben töltött hosszabb időt, hanem tanulmányozta az összes jelentékenyebb, kotrógépgyártással foglalkozó telepeket is. A kotrók üzemét a Gulf Refining Co. és Pennsylvania Railbroad Co. építkezéseinél, majd idehaza, 1932-ben a Hanság-csatorna munkálatainál volt alkalma behatóan megismerni. Vízügyi Közlemények. 1'