Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - X. Károlyi Sándor†: A Fertő-tó

247. Eközben a társulati munkálatok előrehaladtak és a Hanság-csatorna az 1895. évben elkészült. 1901-ben a társulati választmány ismét a Fertő közepéig meghosszabbítandó Hanság-csatorna tervét terjesztette a közgyűlés elé, amely azt elvetette ugyan, de ugyanazon évben megtartott újabb közgyűlésen csekély szótöbbséggel mégis elfogadta. Az évvégi közgyűlés az ehhez szükséges költségeket az előzmények dacára nem szavazta meg. így a Fertő ügye ismét megfeneklett. Ebben az időben kételyek kezdtek támadni a Fertő-érdekeltség kebelében a Fertő-lecsapolás által szárazzá teendő területek mezőgazdasági kihasználhatása iránt is, amennyiben az érdekeltség zöme azt állította, hogy a területek gazdaságilag hasznavehetetlenek. Az ügyek ilyen állása mellett a földmívelésügyi miniszter 1902-ben a Fertő-tó geológiai és mezőgazdasági viszonyainak t a nulmányzására dr. Szontagh Tamás m. kir. bányatanácsos, osztálygeológus elnöklete alatt bizottságot küldött ki. A bizottság a Fertő egész területét behatóan megvizsgálta és arról terjedelmes jelentésben számolt be. A bizottság tanulmányai és az azokról szerkesztett jelentés fordulópontot jelenthetett volna a Fertő sorsában, ha az kellő megértésre talált volna. A tanulmányok részletes ismertetésére alább térek vissza. A bizottsági jelentés beérkezte után a miniszter 1903-ban újból értekezletre hivta össze a társulat érdekeltségét, hogy a Rábaszabályozó Társulat munkálatainak befejezésével összefüggő kérdések, köztük a Fertő kérdése is megvitathatok legyenek. A Fertő szabályozására, illetve a Fertő-kérdés rendezésére ezúttal a társulat öt új tervet mutatott be. E terveken a geológiai bizottság tanulmányainak a hatása már némileg észrevehető, amennyiben a tervek a régi, a Fertőn átvezetett középcsatornát most már árvízraktározó tartányokkal kombinálják, amelyek hol állandó jellegűek, hol pedig más-más helyre áthelyezhetők. Hol a Fertő egész északi felét tervezik víz alatt tartani, hol csak annak északkeleti felét. Az öt terv egyike sem tartalmazott azonban olyan határozott irányú gazdaságilag és vízműtanilag is indokolt megoldást, ami a Fertő kérdését véglegesen eldönthette volna. Az érdekeltség nem is fogadta el a tervek egyikét sem, hanem elhatározta, hogy a Hanság-csatornát a Fertő-tó legmélyebb pontjáig meghosszabbítja és Pomogy körül a Fertő szélén egy zárózsilipet épít, hogy a Duna felől felhatoló magas vízállások a Fertőből kizárhatók legyenek. Ennek az értekezletnek eredménye volt az 1904. évi XXXIX. t.-c. a Rábaszabályozó Társulat vízrendezési munkálatainak befejezéséről és pénzügyi viszonyainak rendezéséről, mely a Fertő teljes lecsapolását a Rábaszabályozó Társulat munkaprogrammjából kikapcsolta. A társulatot csak a Hanság-csatornának a Fertő legmélyebb pontjáig való meghosszabbítására kötelezte. A társulat 1908-ban fogott hozzá a Fertő-csatorna kikotrásához. Azt a Fertő szélétől számítva 6 km hosszban úszókotró segélyével 1909—10. években el is végezte. Az újonnan kikotort csatorna legnagyobb részét azonban a hullámverés rövid idő alatt teljesen beiszapolta, mert a csatorna északi partjára kirakott kotrott anyagot az északi szél által felkorbácsolt hullámverés a csatornába visszasodorta. A társulat erre a csatorna felső 3-5 km hosszú szakaszát 1911—12-ben újból kiko-