Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - X. Károlyi Sándor†: A Fertő-tó

248. torta. Ez a munka is hiábavalónak bizonyult, mert a Fertő hullámai ismét beiszapolták a csatornát. Eközben sikerült a társulatnak a Fertő vizét annyira leereszteni, hogy a tó vízszíne mintegy 70 cm-rel alábbszállott. A társulat szabadulni óhajtván a Fertő-csatorna kotrásával járó nagy és többnyire meddő kiadásoktól, arra kérte fel a földmívelésügyi minisztert, hogy tekintse a társulatnak a Fertő lecsapolása körüli teendőit teljesítettnek és mentse fel a további teendők alól. A földmívelésügyi miniszter a társulatnak ezt a jelentését tudomásul vette, amivel a kért felmentést megadta. Ezzel befejeződött a Fertő lecsapolására vonatkozó akció. Azóta a Fertő-csatorna megmaradt része is teljesen beiszapolódott. A Fertő medencéjét csak körülbelül г/

3 részben borítja a legmélyebb helyeken is alig több, mint 50—60 cm-es víz. És bár a Fertő szélein köröskörül nagy kiterjedésű területek váltak szárazzá, azok gazdasági kihasználás szempontjából mégis értéktelenek, egyrészt, mert az altalajvíz az egész területen magasan áll, és minden mezőgazdasági kultúrát kizár, másrészt, mert a szél a teljesen sík területen a vizet egészen a tó széléig kihajtja és így az egyébként száraz területek bizonyos szélirány mellett ismét víz alá kerülnek. A mondott alacsony és változó vízállások mellett a Fertőnek a múltban nagy értéket képviselt nádasai lassan kipusztulnak. A szintén némi, bár aránylag csekély értékű jövedelmet hajtó halászat jóformán egészen megszűnt. A Fertő területe tehát ma úgyszólván értéktelen és az érdekeltség által a Fertő lecsapolásához fűzött remények füstbementek. A Fertő szabályozására, illetve lecsapolására vonatkozó minden akció eddig figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a Fertő medencéjének talaja alkalmas-e mezőgazdasági művelésre vagy sem. Ha a régi Moser- és Hecke-féle és a különböző talajok minősége és elhelyezkedésére kellő áttekintést nem adó tanulmányok nem is késztették a szakembereket arra, hogy a talajviszonyokra különös tekintettel legyenek, és mert a két professzor vizsgálódásai jóformán csak a mosonmegyei területekre terjeszkedtek ki, — úgy az újabbi 1902. évben Darányi miniszter által kiküldött szakbizottság annál inkább figyelemre méltó adatokat szolgáltatott. Ez a bizottság, mely geológusokból, vegyészekből és mezőgazdákból állott, felkutatta a Fertő egész medencéjét, megvizsgálta annak talaját és ha bár bizonyos irányban helytelen eredményekre jutott, (különösen a Fertő terület lecsapolása és így gazdasági kihasználása tekintetében), mégis igen alapos munkát végzett és sok hasznos és fontos adatot gyűjtött, melyeknek ismerete a Fertő-szabályozásának kérdését helyes irányba képes terelni. A bizottság a Fertő medencéjében 157, két méter mélységig terjedő talajfurást végzett és az így szerzett anyagmintákat elemezvén, a Fertő talajának minőségét meghatározta. A bizottság így szerzett adatait kiegészítette a Rába-szabályozás által a tó négy különböző helyén 10-—15 méter mélységig végzett fúrás. A beszerzett adatok mindenekelőtt megcáfolták azt a semmivel sem indokolt régi hitet, hogy a Fertő medencéjét a víz színe alatt feltörő fenékforrások táplálják. A földrétegek geológiai szerkezete ezt a feltevést teljesen kizárja. A tó fenekének geológiájára nézve megállapították, hogy a fenék felső rétege alluviális eredetű, azaz legújabbkori, a levegőből és vízből lerakódott finomabb és durvább törmelékekből keletkezett képződmény. Ezek az üledékek hol vékonyabb,