Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből
190 A képletben szereplő mennyiségek jelentése : и = a fajlagos vízszállítás liter/sec./hektár. a és n = a Montanari-féle H = a .t n egyenletnek, az úgynevezett klimatikus valószínűségi függvénynek állandói, a méter/nap-ban kifejezve, n pedig nevezetlen szám. к = a Pasini-féle lefolyási tényezőből átalakított nevezetlen szám. v = az A vízgyűjtőterület csatornahálózatában tározásra rendelkezésre álló V V térfogatnak egy hektárra eső hányada, tehát : j-, köbméter/négyzetméterben kifejezve. Mivel a csatornahálózat V térfogatát a tervezésnél előre nem ismerjük, a megoldás tulaj donképen többszöri próbálkozással történik és ezért ezt a módszert verifikációs eljárásnak is nevezik. A meginduláshoz szükség van а V közelítő értékére, amire Del Pra vezetett le olyan kifejezést, mely a völgyelet legkülönbözőbb tulajdonságait is kifejezésre juttatja. A módszer gyakorlati alkalmazásának megvilágítására álljon itt az alábbi számpélda : A Pó völgyében gyakori a klimatikus valószínűségi függvénynek ez az alakja : h = 0-063 t 0' 3 3 melyben a h értéke méterben, a t értéke pedig napokban van kifejezve, а к lefolyási tényező értéke pedig Puppini javaslata szerint 0-56. Ha ilyen klimatikus viszonyok mellett egy olyan vidék lecsapolásáról kell gondoskodni, melynek vízgyűjtője A = 40 km 2 = 4000 hektár = 40,000,000 m 2 és a csatornahálózat előreláthatólag V = 1,000,000 m 3-t lesz képes tározni, azaz a hektáronkénti tározóképesség V v = ^= 1,000,000 : 40,000,000 = 0-025, A akkor a fajlagos vízszállítás Puppini ismertetett képlete szerint, figyelembevéve, hogy n - 0-33, tehát 1/n — 3 és 1/n — 1 = 2 (0-063.0-56) 3 u = 105 . 0-33 -— 0. 025 2 = 2-35 1/sec/há. A főgyűjtő tehát Q = 4000 . 2-35 = 9400 l/sec = 9-4 = m 3/sec. víztömegre méretezendő. Ha aztán a méretezésnél az tűnnék ki, hogy a mederméretek szerint a csatornahálózat tározóképessége a felvett F-nél jelentékenyen több vagy kevesebb, akkor az alkalmas mértékben csökkentett vagy növelt V értékkel ismételni kell a számítást. (A számítást az egyszerűsíti, hogy mind az u, mind a Q a F-nek négyzetével fordított arányban változik.) A módszer egyre szélesebb körben terjed és Puppini újabb tanulmányaiban azt a változó intenzitású esőkkel kapcsolatos problémák elemzésére is felhasználja.
