Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
2. füzet - VIII. Németh Endre: Szemelvények az olaszországi "tökéletes talajjavítások" köréből
191 Mindazonáltal nem alakult még ki a fajlagos vízszállítás számítására olyan módszer, amelyet a bonifica tervezéseknél egységesen használnának. Rendesen több eljárás szerint is megvizsgálják ezt a kérdést és az ismertetett alapelvek többkevesebb érvényrejutása mellett jóformán minden társulatnál kialakul valamilyen jellegzetes számítási eljárás. * Az előmunkálatok útján beszerzett adatok birtokában meginduló tervezés során három alapelvet tartanak mindig szemelőtt : 1. A területre törekvő Icülvizelc felfogására és a befogadóba való vezetésére övcsatornát és szükség szerint ennek partján védgátat is készítenek. Külön megfontolást igényelnek a területet átszelő vízfolyások, főleg a torrensek. 2. Ha a belvízrendezés alá kerülő terület domborzati viszonyai folytán magasabb és mélyebb fekvésű övezet különböztethető meg, akkor egészen természetes, hogy a két övezet kiszolgálására két egymástól teljesen elkülönített csatornahálózatot létesítenek. Különösen hasznosnak bizonyul ez akkor, ha a befogadó viszonylagos helyzete folytán az egyik övezet vizeit gravitációs úton, a másik övezetét pedig csak vízemelés útján lehet a befogadóba juttatni. Nagyobb kiterjedésű (50,000 hektár és azon felül) bonificá-nál azonban a magasabb és mélyebb belvizeket egymástól akkor is elkülönítik, ha a magasságbeli különbségek csak alig néhány méteresek, mert az elkülönítés mind a létesítés, mind a fenntartás tekintetében előnyöket biztosít, az üzemet biztosabbá teszi, a tervezőnek műszakilag és gazdaságilag leghelyesebb elrendezés megvalósítására nagyobb szabadságot enged. A régebben létesült belvízrendezések némelyikénél az elmulasztott elkülönítést utólag mégis végre kellett hajtani, mert a magasabb fekvésű területekről levezető nagyobb esésű csatornák vizei az alacsonyabb területek vizeinek lefolyását annyira késleltették, hogy a belvízrendezés sikere veszélyben forgott. Az elkülönítést csak akkor mellőzik, ha a magasabb fekvésű terület kiterjedése a többihez viszonyítva jelentéktelen, vagy ha az összterület önmagában véve csekély. 3. De elkülönítik egymástól a tiszta és a hordalékos vizeket is. Hordalékos vizű és tisztavízű csatornák találkozásánál ugyanis a medrek nagymértékben feltöltődnek és állandó tisztogatási munkát okoznak. * A csatornarendszer vonalozásánál döntő fontosságú a főcsatorna betorkolásának (szivattyútelep helyének) megválasztása és a betorkolás vízszínének a bonifica nullpontjának a megállapítása. A bonifica nullpontjának a magasságát természetesen úgy kell megállapítani, hogy a víz a legtávolabbi pontok legalacsonyabbjáról is úgy legyen levezethető a víz, hogy a csatornák vízszíne és a terep között a kellő biztonsági méret meglegyen. Az olaszok három ilyen biztonsági méretet különböztetnek meg : 1. Művelési biztonságot (franco di coltivazione), mely a talajtól és a művelési ágtól függ. Rétnél és legelőnél 0-30—0-60 m, egyéb művelési ágnál 0-50—1-00 m.
