Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

2. füzet - II. Iványi Bertalan: A Tisza szabályozása és hajózhatóvá tétele céljából szükséges munkálatok

40 szok nem elégségesek. A Tokaj—Szolnok hajózási vonal azonban — mint újonnan bekapcsolható vonal — már nagyjelentőségű lenne. Jóllehet, ezen a szakaszon nagyon fontos és nagy terjedelmű partvédelmi munkálatokra is sürgős szükség van, a kisvízi szabályozási munkáknak ezekkel párhuzamosan azonnal való megkezdésének mégis nincsen akadálya. Ugyanis a partok több zátonyos szakasz közelében többé-kevésbbé meg vannak már kötve, ezeknek a gázlóknak maradandó rendezési előfeltételei tehát már megvannak. A további gázlórendezési munkálatok pedig a partvédelmi munkák előhaladásával párhuzamosan volnának végrehajthatók. A tiszafüred—-tokaji 112 km hosszú folyószakaszon a kisvízi szabályozás az ezzel a munkával szoros összefüggésben álló partvédőművek elkészítésével együtt 8 év alatt évi 200,000 P befektetéssel volna végrehajtható. A felfelé következő, további Tisza-szakaszon a Tokaj—Vásárosnamény közé eső 146 km hosszú szakaszon a kisvízi szabályozás előfeltétele, hogy a partok túlnyomó része meg legyen kötve. Ezen a szakaszon ugyanis a meder viszonylag nagyon széles, a partok anyaga laza, s a folyó esése is nagyobb, mint Tokaj alatt, kisvízi mennyisége pedig kisebb, mint a Bodrog torkolata alatt. A folyónak rendszeres hajózásra való alkalmassá tevéséhez itt már úgyszólván teljesen összefüggő szabályozásra van szükség. A partok megkötése nagyterjedelmű munkákat igényel, ennélfogva a megkötésen túlmenő, az állandó hajózás biztosítására irányuló munkálatokat csak későbbi időpontban kellene akkor megkezdeni és végrehajtani, amikor a partok megkötése már jelentékenyen előrehaladt és amikor a Tokajig terjedő Tisza-szakasz már kisvízállásnál is hajózható. Ez a munkabeosztás azért is indokolt volna, hogy Szolnok és Tokaj között a hajózóútat a kincstár túlzott megterhelése nélkül minél erőteljesebb ütemben lehessen kifejleszteni. A tokaj—vásárosnaményi Tiszaszakaszon Tárkány és Eszeny községek között az egyik part ma idegen állam birtokában van, a hajózási szempontból való szabályozás tehát csak akkor fog célravezetni, ha az ezen a határszakaszon is végrehajtható lesz, amihez a szomszéd állammal való megegyezésre volna szükség. Ugyanezek mondhatók a legfelsőbb, vagyis a vásárosnamény—tiszabecsi folyószakaszra is (62 km) és pedig azzal a hozzátevéssel, hogy Vásárosnamény felett a folyó teljes szabályozásának szükségességén felül számolni kell azzal is, hogy a kisvízállások esetére folyószabályozási eljárással aligha lesz elérhető a nagyhajózáshoz szükséges vízmélység, mert az esés fokozottabb, a kisvíz mennyisége pedig kisebb, mint az alsóbb szakaszokon. Ezen a szakaszon vagy kisebb merülésű hajókkal lesz csupán a hajózás kisvízállásnál folytatható, vagy pedig csegés hajózásra kell bèrendezkedni. A rendszeres hajózás biztosítására szükséges munkálatok terjedelméről és közelítő költségigényéről a csatolt „Kimutatás" II. fejezete ad számot. A határszakaszokon a szomszéd állam által végrehajtandó munkálatok a kimutatásban természetesen nem foglalnak helyet, valamint azoknak a zátonyos szakaszoknak a megjavítása sem, amelyek a határszakaszokra esnek. A hajózás fellendüléséhez szükség van még arra, hogy a Tisza vidékének községeiből kövezett utak vezessenek a rakodáshoz alkalmas helyekhez (szabad kikötőkhöz) s hogy a rakodó-helyeken kikövezett platók álljanak a forgalom rendelkezésére.