Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - X. Szabó Károly: A velencei tó

198 helyeken sorban a következő legnagyobb mélységeket találtam : 1-70, 2— és 1-75 m. Az első tervben említ fel Chiapo a Velencei-tavat tápláló források közül hetet. Ugyanezen forrásokat a Tudományos Gyűjtemény 1817. évfolyamának első kötetében is megtaláljuk. Valószínű, hogy írója az adatokat a Chiapo tervezetéből vette. A második terv a Velencei-tó és a Nádas-tó vizének és a számbavehető lefolyás magassági viszonyaival foglalkozik és kimutatja, hogy a Velencei-tó legmagasabb vízszínétől Sárkereszturig az esés 17 láb és 8 hüvelyk, vagyis 5-90 m. (3. ábra.) Mint látjuk, az első két terv a tó természeti viszonyait ismerteti. A következő 3 terv a kiszárítás és a lecsapolás különböző módjait tárja elénk. Chiapo a kiszárítást kétféle módon tartja megoldhatónak, és pedig elpárologtatással és csatornázással. Ezt a 4. ábra mutatja a IV. és V. plánummal együtt. A harmadik tervben az elpárologtatást úgy gondolja megoldani, hogy az egész tavat csatornával venné körül. Ennek következtében a tóba siető vizeket a csatorna vezetné le és így a tó idővel kiszáradna. A negyedik terv a kiszárítás másik módjával foglalkozik. Összefüggésbe hozza a párolgást a csatornázással és zúgóval. E terv szerint nemcsak a tavat vennék körül csatornával, hanem a tó természetes lefolyásának sekélyebb részeit — a Nádastavon és annak folytatásában — csatornával vágnák keresztül, hogy a víz könnyebb és gyorsabb lefolyást találjon. Az ötödik tervben a kiszárítás legbiztosabb módját mutatja be. A terv szerint azonkívül, hogy a tavat árok venné körül, még Dinnyéstől egészen a Kajtori-tóig teljes lecsapoló csatornát is építenének ki.