Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)
1. füzet - X. Szabó Károly: A velencei tó
228 A tavat az idők folyamán több ízben le akarták csapolni. A tó lecsapolására irányuló törekvéseknek már majdnem másfél százados története van. Hogy mindez ideig még nem csapolták le, annak oka részben a költségek hiánya, részben pedig a lecsapolás hiábavalóságának belátása, mert a tó természetes vízgyűjtő medence. Dacára annak, hogy a lecsapolás tetemes költséget emésztene fel és termőföldet még sem kapnánk, kaszálót is talán csak több kedvező év után, a parti birtokosság mégis már többször felvetette a lecsapolás eszméjét. Az oklevelek tanúsága szerint a tó lecsapolásával először 1787-ben foglalkoztak. 1 Nem valószínű ugyan, hogy ez az első terv, de korábbi, írott bizonyítékokat kutatásom során nem találtam. Az 1787-i lecsapolási munkálatot a velencei közbirtokosság és Meszlényi János indította a vármegyénél és a helytartótanácsnál. Ez a munkálat azonban a Velencei-tóról a dinnyés—szerecsenyi részre terelődött át, mely a geológiai idők folyamán is szerves összefüggésben volt a Velencei-tóval. Ez az előzményekben már említett, úgynevezett Nádastó, vagy mint a nép nevezi : Fertő. Ekkor Dinnyéstől egészen Seregélyes—Báránd határán át a Kajtori-tóig félöl fenékszélességű csatornát ástak. Ez a belejutó vizet egyrészt levezetni nem tudta, másrészről pedig idők folyamán eliszaposodott, mert a fenntartási munkálatokat elhanyagolták, így minden költség és fáradság kárbaveszett. 2 Ez után a tó lecsapolásának gondolatával mind sűrűbben és gyakrabban foglalkoznak. Mária-Terézia királyi biztosokat nevez ki Magyarország összes vizeinek lecsapolására. A Velencei-tóra is kimondották a halálos ítéletet. 1792-ben felsőbb rendeletre fel is mérték. Ez volt a tó első hiteles felmérése, amely alkalommal a tó területét 4998 hold és 1005 négyszögölnek találták. 3 Ebben az időben, tehát 1792-ben a vármegye és a partibirtokosság felszólítására Chiapo Beniamius (olv. Csapó), a vármegye hites földmérője, elkészítette az „Observationes Hydrauca de Lacu Welentzensi" című latinnyelvű lecsapolási tervét, 4 melyben arra tett javaslatot, hogy milyen módon lehetne a tavat lecsapolni és kiszárítani ? Ezt, mint forrásmunkát érdekesnek és értékesnek találtam, mert igen sok hasznos adatot közöl a tóról. Ezért röviden ismertetem. Ez a munka öt tervre, „Plánumra" oszlik fel és mindegyik tervhez egy térképmelléklet van csatolva, amikből négyet be is mutatok. Sajnos, az első plánum melléklete elveszett és azt nem közölhetem. Az első plánum a tó kiterjedését, az 1792. év előtti apadását, mélységadatait és a forrásait adja meg. Valószínű tehát, hogy ennek térképmelléklete a tó akkori állapotát mutatta be. Mint érdekeset, megjegyzem, hogy az összes forrásmunkák között itt találtam az első részletes és talán elég megbízható mélységmérési adatot, mert a tónak megadott mélységei a maiakhoz elég jól simulnak. A forrásmunka Velencénél öt láb és hat vonal (1-59 m), Sukoró alatt öt láb és kilenc hüvelyk (1-19 m) és Pákozdnál négy láb és három hüvelyk mélységet említ. Átlagos mélységül két láb és tíz hüvelyk (0-96 m) mélységet jelöl meg. Összehasonlításul megjegyzem, hogy 1932 nyarán, amikor az egész tó mélységi viszonyait felvettem, és az említett 1 11—15. 2 12—9. 3 13—10. 4 10.