Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - X. Szabó Károly: A velencei tó

227 A mérce nulla pontja 104-236 m magasan van az Adria tenger szintje felett. A tó vizének ingadozása az eddigi mérések alapján 76 cm. A mérések idején a tó legmagasabb vízállása 1931 május 11-én, 105-056 m, és legalacsonyabb pedig 1932 október 1-én, 104-296 m volt. A tó vízállásainak 1931 júniusától 1932 októberéig való változását a 2. számú ábrabeli grafikon mutatja. Ebből kiolvasható, hogy a vízállások minimuma októberben, maximuma pedig májusban áll be. Ezek szerint a vízállások évi menete megegyezik a Balatonéval.

1 A Velencei-tavat a bele folyó patakok táplálják, melyek közül legnagyobb a Császárpatak. Patakjainak egy része állandó vizű : Ilyenek a Császárpatak és a Kápolnásnyéki-patak. Másik része pedig időszakos, árokjellegű, melyek csak hóolvadások és nagy esőzések alkalmával szállítanak vizet a tóba. A Tudományos Gyűjtemény 1817-i évfolyama szerint a tavat a következő patakok táplálták : A Velencei tó havi közepes vízállásai. 2. ábra. 1. A pátkai tóból kifolyó patak, (Császárpatak). 2. A pákozdi tisztilak mellett folyó patak, (Bellapatak). 3. A gőbölkuti forrás, (Gőbölkutipatak). 4. A szöllők között folyó forrás, (Lápospatak). 5. A füzfás forrás, (Sukoróipatak). 6. A közúti forrás, (Csautrétipatak). 7. A pázmándi tóból folyó forrás, (Pázmándipatak). Eenékforrása a Velencei-tónak nincs. Polgár Iván meleg forrásokat is említ, de tévesen, mert ő a ,,heveseket" gondolta melegforrásoknak. Hevesnek a nép azt a helyet nevezi, ahol télen a tó nem fagy be. Ez azonban nem forrásos hely, hanem egy egészen más jelenség. Ugyanis a víz a nádtörmeléket és más organikus anyagot egy bizonyos helyre hordja össze. Ott rothadásnak indul és a keletkező meleg a nádtörmelék felett levő vizet olyan melegen tudja tartani, hogy az nem fagy be. Ezeket a heveseket az 1931 telén mind nádasok között találtam, hol a víz mozgása minimális volt. 1 — 24. 25. 12*