Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - III. Janicsek József: A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, különös tekintettel a vízépítésre

20 b) Hidrométeres eljárás. A hidrométeres eljárás lényege, hogy talajoldatba téve a hidrométert, az alábbiakban a sűrűséget mérő, tehát denziméter

nek is nevezhető műszert, az a felette lévő oldat átlagos sűrűségét méri. Az eljárás 3 feltevés kielégítését kívánja meg : 1. A Stokes-törvény érvényességét, 2. a folyadék egyenletességét a kísérlet kezdetén és 3. hogy a használt ülepítő henger átmérője elég nagy keresztmetszetű legyen a liidrométer keresztmetszetéhez képest. 4. ábra. A hidrométer és mérőhenger képe. A 4. sz. ábra középen a hidrométer vagy más néven a denziméter, baloldalon egy tiszta vízzel, jobboldalon pedig a talajoldattal megtöltött mérőhenger, az ülepítő henger látható. Ami az első feltételt illeti, az az előbb említett D = 0-2—0-0002 mm szemcsehatárok között teljesítve van. A második feltétel szerint a folyadék egyenletessége a kísérlet megindulásakor azt kívánja, hogy a tetszőleges D (mm) átmérőjű szemcsék a folyadékban egymástól egyenletes távolságban helyezkedjenek el. A tetszőlegesen felvett D (mm) szemcseátmérőhöz a Stokes-törvény értelmében v (cm/sec)sülyedési sebesség tartozik, amellyel T (sec) idő után a í)-szemcse H = i'T-utat futott be s így a folyadék felszíne alatt H (cm) távolságnyira jutott el, tehát az 5. sz. ábrán látható szedimentációs folyamatban T idő után az ЛБ-feletti oldatoszlopban már nincsenek D nagyságú, vagy D-nél nagyobb szemcsék, mert ezek már AB sík alá estek. Ennek a II-folyadékoszlopnak átlagos sűrűsége T idő után kisebb lesz,