Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VII. Vázsonyi Ádám: A bajai Deák Ferenc-hajózsilip javítási munkálatai

177 ségei folytán körülményes és drága lett volna, másrészt e részeken a fagy csak a téglák hézagait bontotta meg s így a kiszedett száraz, ép téglákat is rögtön felhasználhattuk. h) A tápzsilippillérek javítása. A tápzsilip három, ugyancsak téglából épült pillérének javításánál az előbbi a—g) pontok alatt felsorolt javítási módokat szükség szerint váltakozva alkalmaztuk. Nagyobb javítást igényeltek a pillérek kapumelletti oldalfelületei, ahol a külső falréteg mintegy 30 cm vastagságban el volt válva a pillértesttől és a kettő között levő repedés 2—3 cm vastagságban iszappal és jéggel volt tele. A javítás itt is az e) pontban leírt módon, vastüskékre szerelt és felbetonozott dróthálóval történt. Ettől eltérően az egyik nagyobb kiterjedésű, kényesebb felületrészt nem dróthálóval, hanem 10 mm-es gömbvas-vasbetonburkolattal javítottuk. A vasalást ugyancsak gömb vasból készült és a pilléren áthúzott kengyelek tartják. Mélyreható javítás volt szükséges az egyik pillér vízfolyásszerinti felső végén, ahol (lásd 11. sz. műmellékletképet) középen függőleges irányú mély repedés volt. A repedés itt is iszappal és jéggel volt kitöltve. A javítás,a repedés széles és mély kivésése után, rendkívül erős és hosszú vastüskékre erősített dróthálóval való felbetonozással történt. Ezenkívül — miután az elrepedt pillér két vége távolodási tendenciát mutatott — még a pillérbe sülyesztett, vízszintesen elhelyezett gömbvasak beépítésével készült vasbeton-koszorúk biztosítják a pillér állékonyságát. Egy másik pilléren a pillér végének, a korhadt részek eltávolítása után, új téglafelfalazással való javítása volt célirányosabb. A fenti nyolc pontban leírt módokon javított felületek összterülete 1950 m

2 volt. Az alább táblázatban is feltűntetett egységárakra hangsúlyozzuk, hogy a munka fagyos időjárásban folyt és egyszerre sok irányban és nagy erővel, ezért a költségeknek a felsorolt címek szerint való egészen pontos szétválasztása nem volt keresztülvihető s az egységárak csak tájékoztató értékűek. 4. A zsilip jeneke alatti üregek kitöltése. A zsilip vizsgálatakor (1930 tavaszán) végzett fenékalatti bepréselésből következtetve feltehető volt, hogy a betonfenék alatt kiüregelésck lehetnek. Annak megállapítása, hogy a fenéklemez alá hol és milyen mennyiségű bepréselés szükséges, próbafúrásokkal, illetve próbapréselésekkel történt. Ezért a zsilipfenéken 10—10 méter távolságban kémlelőlyukakat fúrtunk és ezeken keresztül próbabepréselést végeztünk. A préselés itt is, miként a falazat kipréselésénél, ugyancsak kézidugattyús szivattyúval 1—3 légköri nyomás mellett történt. Ha a próbabepréselés azt mutatta, hogy a lyuk környezetében nagyobb üregek vannak, akkor e lyuk környezetében újabb lyukakat fúrtunk, amelyeken keresztül folytattuk a bepréselést. Ha a préseléskor a próbalyuknál 3—4 légköri nyomással sem lehetett számbavehető mennyiséget bepréselni, akkor feltehető volt, hogy a lyuk környezetében nincs már üreg. A préselést azután a következő lyuknál folytattuk. A hajózóés tápzsilipben összesen 31 lyukon át végeztünk, illetve kíséreltünk meg bepréselést. A lyukak 40 mm átmérőjűek voltak és hosszuk — a betonfenék vastagsága szerint — 140—190 cm között váltakozott. A fúrás pneumatikus fúrórevolverrel aránylag könnyen és gyorsan ment. (Naponkint átlag 6 lyuk.) A megfúrt lyukakban, kevés kivétellel, lassú vízfeltörés jelentkezett, a víz azonban általában iszapmentes volt. A hajózsilip felső fenékrészén azonban a lyukakból igen finom, kékesszürke, Vízügyi Közleméuyek. 12