Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VII. Vázsonyi Ádám: A bajai Deák Ferenc-hajózsilip javítási munkálatai

178 sűrű iszap tört fel. Természetesen, fúrás után — a feltörések lefojtása céljából — a lyukakba vert gázcsődarab fadugóval lett ideiglenesen elzárva, amíg az üregkitöltés meg nem történt, majd préselés után ismét visszakerült a dugó. A fúrás munkája itt fm-ként 5 pengőbe került. A préselés, miként a falazatok kipréselésénél is, mindig híg cementlével kezdődött és a lyuk nyelőképessége szerint finom, homokkal sűrített habarccsal folytatódott. A 31 lyukba bepréseltünk összesen 36 mázsa cementet. A 3. számú ábrán felülnézetben feltűntettük az egyes lyukakba préselt cementmennyiséget. A mennyiséget a koncentrikus körök jelzik. 50 kg-ig egy kört rajzoltunk, 50 kg-nál nagyobb mennyiségnél pedig egy-egy kör további 50—50 kg-ot jelent. A legnagyobb mennyiség a tápzsilipben a 4. sz. lyukba ment. Ebbe 900 kg cement és 0-3 m

3 homok ment bele. A bepréselésekből, az ábrából is kivehetően, kitűnt, hogy a kiüregelődések aránylag kismérvűek és lokálisak voltak, vagyis az üregek egymással nem álltak összefüggésben. A bepréselés költsége, a gépek kölcsöndíját nem számítva, cementmázsánként 10-50 P-be került. 5. A fenéklemez repedéseinek tömítése. Már az előzetes vizsgálatnál megállapítottuk, hogy a fenéklemezen több helyen átmenő repedések vannak, amelyeken a vízfeltörés igen veszélyes lehet s éppen ezért a repedések gondos eltömítése volt szükséges. Aszerint, hogy a repedésen vízfeltörés volt vagy nem, a tömítés a következőképen történt. Ha a repedés vízfeltörésmentes volt, úgy a 6/a ábra szerint a repedést pneumatikus vésővel fecskefarkalakúan kivéstük és bebetonoztuk. Annál a repedésnél, ahol vízfeltörés volt, a munka annyiban módosult, hogy a horony fenekét alkalmas pont felé esésben véstük ki és itt egy szívóakna készült. (Lásd 6/6 ábrát.) A horony feneke és a szívóakna bádoglefedést kapott s a bádog alatt szabadon folyó vizet azután az aknából kiszivattyúztuk. A szivattyúzás egy, az aknába helyezett és mosott durva kaviccsal körülvett vasesövön át kéziszivattyúval történt. (Lásd 6/c ábrát.) Azután állandó szivattyúzás mellett a horony és akna bádogfeletti részt szárazban kibetonoztuk (a szivattyúzás a beton teljes lekötéséig tartott). A bádogalatti üreget később gyenge nyomás mellett cementhabarccsal töltöttük ki. Aránylag kevés repedéstömítésre volt szükség, mert a repedések nagyobb részét már az 1930. évi vizsgálat után végzett cementbepréseléssel sikerült teljesen elzárni. Az akkori préseléskor épen a legveszedelmesebb helyekre összesen 33 mázsa cementet préseltek be. 6. A falak vízzáró szigetelése. A téglafalak tetején 5 cm vastag és rabitzhálóbetéttel ellátott betonlemez volt, amelyen keresztül repedések és hiányosságok folytán a csapadékvíz a falba jutott és rongálást okozott. A javítás a beteg lemezrészek felszedéséből és újjal való pótlásából állott. Összesen 160 m

2 új járdalemez készült m

2-ként 2-02 P egységköltséggel. Egyes helyeken elegendő volt a repedések ékalakú kivésése és újbóli bebetonozása. Összesen 150 fm repedésjavítás volt, fm-ként 1-50 P költséggel. 7. Vegyes munkák. Az egyéb javítási és tatarozási munkák közül a legnagyobb és legfontosabb munka a tölgyfazsiliptáblák, kapuküszöbök és kapupárnafák kijavítása volt.