Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VII. Vázsonyi Ádám: A bajai Deák Ferenc-hajózsilip javítási munkálatai

174 lyása volt észlelhető. Ebben az utóbbi esetben 48 óra múlva a préselés munkáját a lyuk környezetének teljes kitöltéséig folytattuk. A préselés végrehajtására még megjegyzendő, hogy az egy 25 cm hosszú, egyik végén menettel ellátott gázcsődarab közvetítésével úgy történt, hogy a csővel a furatba, megfelelő kóctömítéssel tömítve, 15—20 cm mélyen bevertük, és a préselőtömlőt csavarmenetes felső végéhez erősítettük. A lyukakat préselés előtt és után fadugó zárta el, majd a préselés teljes befejeztével, a gázcsődarab kihúzása után, a dugó helyét cementhabarccsal kiöntöttük. Az összesen 26 lyukban megkísérelt és végrehajtott cementbepréselésnél közel 4 mázsa cementet és 175 liter homokot használtunk fel. Hogy a bepréselt cementmennyiség aránylag kicsiny volt, annak az a magyarázata, hogy a falak belső strukturája a feltételezettnél lényegesen jobb volt. A költségvetésileg ugyancsak szétválasztott lyukfúrás és cementpréselés munkájánál (a kölcsöndíjért használatban levő gépek díját nem számítva) 1 fm lyukfúrás 6 pengőbe, egy mázsa cement bepréselése pedig 15 pengőbe került. 3. A falfelületek javítása. A javítási munkálatok legnagyobb munkacsoportja a téglafalak felületeinek javítása volt. A javítás a kifagyott, morzsalékossá lett, vagy meglazult falrészek eltávolításából (levéséséből) és a felületek kijavításából állott. A kifagyás, illetve rongálódás mértékének megfelelően a javítás különbözőképen történt. Az alább részletezendő javítási módokat a munka egész folyamán költségileg szintén külön kezeltük, s így az egyes munkacsoportokon belül kiadódó tényleges egységárak némi tájékozást adnak egy esetleges jövőbeni hasonló javítási munka költségére. a) A téglafalazat hézagolása. Ahol a téglák kopogtatásokkal is épeknek bizonyultak és csak a hézagokat kellett kitölteni, a hézagokat kikapartuk és 1 : 2 keverési arányú cementhabarccsal kitöltöttük. Az így javított egész felület 829 m

2 volt. b) A téglafalazat vakolása. Azokon a helyeken, ahol csak egyes téglák fagytak ki, a beteg részt kivéstük és cementhabarccsal bevakoltuk. A vésésnél természetesen ügyeltünk arra, hogy a vésés befelé szélesedjék, vagyis a vésés fecskefarkalakú volt. így sok, kisebb-nagyobb, egymással itt-ott összefüggő felületdarabot javítottunk meg, összesen 538 m

2 felületen. c) Az 5 cm-nél nem mélyebb kifagyások javítása. Az egy m

2-nél nagyobb kiterjedésű, de csak 2—4 cm mély kifagyások esetén a laza részek gondos letisztítása után a szükséges, vékony betonréteget torkrett eljárással hordtuk fel. A rálövelés nagy gyakorlatot és ügyességet kíván, mert a munkát gyorsan kell végezni és a keveréknek sem száraznak, sem túlnedvesnek nem szabad lenni. A rétegfelhordás egyszerre csak 2—3 cm vastagon történt, és ha a munka befejeződött, a felületet gyorsan lesimítottuk, mert a már felhordáskor is elég kemény betonréteg gyorsan köt. Az így megjavított felületek területe 116 m

2 volt. d) Az 5 cm-nél mélyebb, de 10 cm-en aluli kifagyások javítása. Az ilyen, 1 m

2-nél nagyobb felületeknél a kongó, elvált részeket az ép falazatig levéstük, majd (lásd az 5. ábrát) átlag 20 cm hálózati távolságban a falba vasszögeket vertünk. A szögekre 2 mm-es vasdrótból háló készült és azután ugyancsak gunnel rálöveltük a betont. Az alkalmazott kovácsoltfejű és -hegyű szögek készen kapható, úgynevezett rácsvasból készültek. Különböző, 7—12 cm hosszúak voltak, hogy a vésés mélységéhez