Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - III. Janicsek József: A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, különös tekintettel a vízépítésre

A TALAJMECHANIKA ALAPEOGALMAI ÉS TECHNIKAI ALKALMAZÁSUK, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A VÍZÉPÍTÉSRE. írta : DR. JANICSEK JÓZSEF. I. Közlemény. BEVEZETÉS. A talajmechanika különösen Dr. Ing. Terzaghinak az utolsó évtizedben végzett hatalmas munkássága alapján a mérnöki tudományok egészen önálló ága lett. Ez a legfiatalabb technikai tudomány a Földünk felületén legnagyobb mennyiségben található építőanyaggal, a talajjal foglalkozik s így közel rokonságban van a talajtanna,]., a pedológidval és a geológiával. Szigorú válaszvonal az említett tudományágak között nem húzható. Mindegyikben sok közös talaj tulaj donsági vizsgálat és kutatás fordul elő, mint pl. szemszerkezet, konszisztencia-határok stb., mégis mindegyiknek megvan a maga különlegesen határolt tartománya. Röviden talán úgy lehetne a talajmechanika érdeklődési körét jellemezni, hogy az a talajjal, mint nyers, holt anyaggal, mint építőanyaggal foglalkozik, tehát nem kutatja az élő talaj organzimusával kapcsolatos bakteriológiai és biológiai tulajdonságokat, mert ezek már a mezőgazdasági talajtan körébe tartoznak. Épp úgy nem foglalkozik a talajnak, mint kőzetnek stratigrafiájával, vagy morfologiájdval, mert ezek megállapításai viszont a geológus szaktudását igénylik, viszont azonban ezeket egyes különleges feladatok megoldásánál mégis gyakran segítségül veszi. A talajmechanika, mint minden új tudomány — s itt joggal hivatkozhatunk az utolsó évtizedek egyik legfontosabb építőanyagának, a vasbetonnak tudományára — csak lassan szerez népszerűséget a szakemberek körében. Sokan ennek az új tudományágazatnak módszereit és eredményeit még kétkedéssel fogadják, mert az építőtechnika egyéb anyagaival, — mint acél, kő, beton, fa stb. — szemben olyan anyaggal dolgozik, amelyik nagy mértékben inhomogén (nem egynemű) és előállítása nem áll az emberi beavatkozás ellenőrzése alatt, hanem azt a természet a legkülönfélébb módon készíti el. Az említett különnemű tulajdonság azonban nem gátló, csak nehezítő körülmény és ezzel magyarázható, hogy amíg a vasnak fizikai tulajdonságait egy-két fizikai határozóval (rugalmassági modulus, tényező szakítószilárdság, nyúlás stb.) könnyen lehet jellemezni, addig a talaj fizikai jellemzőinek száma lényegesen nagyobb, sőt olyan tulajdonságait is fel kell deríteni, amelyek a közönséges hőmérsékleti, légnyomási, nedvességi viszonyok között való megváltozásával, tehát röviden települési helyzetévél és állapotával kapcsolatosak. A vizsgálati módszerek és jellemzők tehát lényegesen nagyobbszámúak, de mégis mind olyanok, hogy adott és megszabott körülmények között a nevezett tulajdonságra egyértelmű értéket adnak, tehát a talajt nyers anyaga, vagy állapota tekintetében egyértelműen határozzák meg. * Elmek a tanulmánynak a mechanikai elemzésről szóló része 1932 december, többi része pedig 1933 január havában került a szerkesztőség kezébe. Szerkesztő.