Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - III. Janicsek József: A talajmechanika alapfogalmai és technikai alkalmazásuk, különös tekintettel a vízépítésre

12 A talajmechanika anyaga tulajdonképen 2 főcsoportba tagozódik, ú. m. I. talajfizikára és II. alkalmazott talajmechanikára. Előbbi a talajnak fizikai tulajdonságait, jellemzőit és ezeknek meghatározására szolgáló módszereket tárgyalja, utóbbi pedig a különböző mérnöki problémák — mint alapozás, támfalméretezés, rézsüstabilitás — megoldásánál alkalmazza. Amint ebből is látható, a talajmechanika a régi ú. n. klasszikus földnyomás elméletnek szélesebb alapokra való kiterjesztése, mert a földnyomás elméletében az ideálisnak képzelt szemes anyagot olyannak veszi, mint amilyen az a természetben valóban. Az alkalmazott talajmechanika fontosabb problémái közül a következőket emeljük ki.: 1. Feszültség eloszlás autózásoknál. 2. Az alapok süllyedésének mechanikája és a megengedett talajigénybevétel. 3. Cölöpalapozások teherbírása. 4. Rézsűk állandósága (stabilitása). 5. Földnyomás támasztó és siló falakra és tápvezeték oszlopokra. 6. Hegynyomás és alagutak köpenyfalának méretezése. 1. Völgyzár gátak alapozása. 8. Főidből készült völgy zár gátak. 9. Duzzadási jelenségek agyagban. 10. Folyós homok okozta veszélyek. 11. Csuszamlások és hegymozgások. 12. Az útépítés talajgeológiája. Az említett problémák mind összefüggésben vannak a talajjal, vagy azon és azzal dolgozó mérnökök tevékenységével s ezeknek pontos megoldása talajmechanikai ismeretek nélkül ma már el sem képzelhető. (1. Dr. Ing. Scheidig : Baugrundforschung und Fundierungswesen. Der Bauingenieur. 1932. Hf. 21/22 und 23/24.) Tárgyalásunkat a talaj fizikai jellemzőinek és azok meghatározásához szükséges módszereknek ismertetésével kell kezdenünk, tehát elsősorban talajfizikával kell foglalkoznunk. Talajfizikai jellemzők és meghatározási módjaik. A talaj fizikai tulajdonságait számszerűen jellemző értékek, illetve az ezek meghatározására szolgáló vizsgálati módszerek két főcsoportba oszthatók be. Az I. csoportba azok a kísérletek tartoznak, melyeknek eredményei a talajnak építőtechnikai jellegével csak közvetett úton vannak összefüggésben s amelyeknek elvégzése után a talajról magáról határozott képünk van (szemszerkezet, konszisztencia), de ezek ismeretében még nem rendelkezünk olyan számszerű adatokkal, amelyekkel méretezni, vagy számítani tudnánk. A II. csoportba már olyan kísérletek tartoznak, melyek közvetlen felvilágosítást adnak a talajnak építőgyakorlati tulajdonságairól. Ezek azok a fizikai jellemzők, amelyek meghatározzák pl. a támfalra eső nyomást, az alapsüllyedését stb. Ilyenek pl. a súrlódási szög, kohézió, áteresztőképesség stb. Mindkét csoportban (I. és II.) külön-külön még két alcsoport (a ésb) választja szét azokat a kísérleteket, amelyek csak a talajnak, mint nyersanyagnak ú. n. petro-