Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - V. Dieter János: Két kisebb magasságú földgát építéséhez felhasználandó anyagokkal végzett vizsgálatok

105 Az anyagok vízáteresztő együtthatóinak ismerete megengedte azt is, hogy bizonyos elméleti számításokat végezhettek. így például kiszámították azt, hogy 1. mennyi víz szivárogna át a gáton, ha az tisztán Z-jelű homokból épült volna, 2. mennyi víz szivárogna át a gát (tudniillik a vízzáró takaró) lába és a szikla között, és 3. mennyi szivárog át a 11. sorozat alatti 1A : 3J keverésarányú homokos agyagtakarón. Mind a három esetben a Darcy-féle szűrődés képletét alkalmazták, mely szerint vízszintes szűrődés

1 esetében (7/b. ábra) Q = к Fi = к F A i 1. esetben : &=40-6 l/óra pro m

2, /i=Mm, F= 5-0 X 50-0=250 m

2 ésZ=36-0m, tehát g Q = 40-6 X 250 X — = 1720 l/óra ^ 0-5 l/sec. 36 2. esetben : k—40-6 l/óra pro m

2, A=6-0 m, 2^=6-0x70=420 m

2 és Z=60 m, tehát g Q = 40-6 X 420 X — = 1710 l/óra ^ 0-5 l/sec 60 1. és 2. eset együttesen Q = 0-5-f0-5= 1 l/sec. Kis mennyiség. Mégis figyelembe veendő, mert a folyton szivárgó víz a homokot átáztatja és megbolygatja. A vízzáró takaró tulajdonképen a gát átázásának megakadályozására való ! 3. esetben k=0-94 l/óra pro m

2, A=3-0 m, ^=50-0=250 m

2, és í=átlag 2-5 m, s így 3-0 Q = 0-94 X 250 X — = 280 l/óra 0-1 l/sec. 2' 5 Igen kis mennyiség ez és ha tekintetbe vesszük, hogy időközben a vízzáró takaró még tömörödik, akkor az 0-sal tehető egyenlővé. Valóban a gát megépítése óta a legkisebb mérvű szivárgás sem volt észlelhető. 2. A RECSKI GÁT. A gátról általában. A recski m. kir. ércbánya vízszükségletét szárazság esetén a Bikk és Tarna patakok együttes vize nem fedezte. Ezért a bánya üzemvezetősége a bányatelep területén egy körülbelül 50,000 m

3 tárolóképességű 6-0 m magas földből való völgyzárógátat épített. A gát és az altalaj szerkezetét a 9. ábra mutatja. A gát helyén a völgy feneke sziklaalapon nyugvó, meglehetősen áteresztő földfélékből áll. Ezek legnagyobb vastagsága a völgy közepetáján körülbelül 8-3 m. A tulajdonképeni sziklából álló völgyet a szükséges magasságig oly módon zárták el, hogy a völgy földfeneke felett döngölt vízzáró takarót, alatta pedig a szikláig levert Larsaen-rendszcrű vasszádfalat vertek le. A vízzáró takaró a terepre épített vízáteresztő kőtöltésen, úgynevezett kőtámasztót esten fekszik. Ez a vízzáró takaró a bánya területén termelhető agyagból és külön hozzáadagolt homokból meghatá1 A szűrődésnek ezt az esetét vízszintes szűrődés néven akarjuk nevezni, bár általában a szűrődések különböző esetei között lényegbeli különbség nincs.