Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
1. füzet - IV. Trummer Árpád: Újabb vízmosáskötések
ÚJABB V IZMOSÄSKÜTÉSEINK. írta : TRÜMMER ÁRPÁD. Bár a vízmosások megkötése legtöbbször szoros összefüggésben áll az alsóbb vízfolyások mederrendezésének kérdésével, az 1911. évi 34,209. és 35,203. számú földmívelésügyi m. kir. miniszteri rendeletek azokat a kultúrmérnöki hivatalok hatásköréből mégis az erdészeti hivatalokéba utalták át. A fentjelzett idő óta, néhány folyamatban levő ilyen munkálat befejezésétől eltekintve, a kultúrmérnöki hivatalok nem is foglalkoztak a vízmosások megkötésével, legföllebb az e tekintetben szükséges nagyobb munkálatok tervét készítették el és bocsátották a kivitellel megbízott erdészeti hivatalok rendelkezésére. A lefolyt két évtized azonban azt bizonyította be, hogy a vízmosások rendezése sokkal szorosabb összefüggésben áll a folytatásukban lévő patakmedrek rendezésének kérdésével, semhogy a kétféle munkálatot két egymástól független szerv végezhetné. így készültek patakrendezések, melyek sikerét a vízmosások rendezetlensége hiúsította meg, másutt pedig a patakrendezés tervével együtt a vízmosások megkötésére is készült terv, amelyet azonban a kultúrmérnöki hivatal hatáskör hiányában nem tudott végrehajtani. E tekintetben csak a Felsőhangony karbahozatalára mutatunk reá, ahol a szabályozott patakmedret a felsőbb, rendezetlen vízmosások hordaléka egy év alatt teljesen feltöltötte és a kivitelt végrehajtó kultúrmérnöki hivatal kénytelen volt a munkálat folytatását elhalasztani és a vízmosások megkötésére vonatkozó terveket elkészíteni De mivel utóbbiakat az illetékes erdőigazgatóság hajtja végre, mindaddig, míg ez a vízmosások megkötésére költségfedezetet nem talál, az alsóbb, igen sürgős patakrendezés ügye megoldatlan kérdés marad. Hasonló helyzet áll fenn a felső Tarna szabályozásánál is. Az érdekelt vizitársulata folyónak ú n „Kétvár közti" szakaszát 1904-ben karbahozatta de máikét évvel később újabb tisztogatást kellett végrehajtania s utóbbi alka'omma' a földkiemelés éppen annyit tett ki, mint az előző alkalommal. Erre a vízmosások megkötését vették tervbe. Az 1907—1914. évek során összesen 38,637 aranykorona költséget áldoztak с célra. De ezek a munkák is kevés sikerrel jártak, mert a háborút magába foglaló következő évtized alatt minden fásítási és fenntartási munka szünetelt, ami a munkálatok elpusztulásával járt. Ezekhez járult, hogy 1924-ben a Tarnafolyó pétervásárai szakaszán a völgy négy ízben került víz alá és jelentékeny mezőgazdasági kárt okozott. Az így szerzett tapasztalatok hatása alatt az utóbbi években egyes patakrendezésekkel kapcsolatban a kultúrmérnöki hivatalok már a vízgyűjtőben levő vízmosások megkötését is tervbe venni kényszerültek, bár utóbbiak kivitele nem tartozik hatáskörükbe.
