Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - IV. Trummer Árpád: Újabb vízmosáskötések

56 A mederrendezések és vízmosáskötések kivitelének egymástól való elválasztása legtöbbször a szabályozási munkálatok eredményességét veszélyezteti és ennek a ténynek felismerése reményt nyújt arra, hogy a patakrendezésekkel kapcsolatos vízmosáskötéseket ismét a kultúrmérnöki hivatalok feladatává teszik. Ez a körülmény teszi megokolttá az újabb vízmosáskötési munkálatok rövid ismertetését, annál is inkább, mert a munkálatok végrehajtására hivatott újabb mérnöki nemzedék a kultúrmérnöki hivatalok húsz-harminc év előtti ilyiránvú tevékenységét már alig ismeri. Pedig a kultúrmérnöki hivatalok a világháború előtti évtizedben nagyarányú vízmosáskötési munkálatokat végeztek. Az 1899—1912. években 184 községben 5019 kat. holdra terjedő munkálat lett befejezve és ezek költsége 691,275 К 95 fillért tett ki.

1 Kiegészítésül még megemlítem, hogy a munkálatoknál 17 beton, 2663 kő, 483 fa és 34,409 rőzsegát épült meg, amely számok eléggé jellemzik a hivatalok ily irányú tevékenységét. Mielőtt a munkálatok ismertetésére térnénk át, szükségesnek tartjuk a vízmosásokra vonatkozó azokat a tapasztalatokat és megfigyeléseket előadni, melyek a jövőben létesítendő hasonló munkálatoknál a tervező mérnöknek segítségül szolgálhatnak. A vízmosások keletkezése. Vízmosás legtöbbször a vízfolyás forrásvidékén keletkezik különösen akkor, ha a vízgyűjtő terület talaja kopár. Erdős, vagy gyepszövettel borított vízgyűjtőnél a víz eróziós munkája szakadékokat csinál ugyan, de ezekben a hordalék mozgása csekélyebb és a völgyeletek kimélyülése is lassabban következik be. A vízmosás képződése a talaj minőségétől is függ. Különösen a homok, homokos, löszösagyag és márga talajok alkalmasak a vízmosások gyors kiképződésére. A vízmosások keletkezését a lejtős hegyoldalakról lefutó esőcseppek indítják meg. Ha a talaj ellenállóképessége csekély, már a hegyoldalon aláfutó kisebb vízmennyiség is képes magának medret vájni, amely a víz gyorsabb mozgását elősegítvén, rövid idő alatt kifejlődik. Az így keletkezett medreken az esőzések vize gyorsan jut a fővölgybe, s a bennük összegyülemlett nagyobb vízmennyiség az oldalakat kimossa. Az oldalakon lezuhanó hordalékos víz, ha a völgy esése eléggé nagy, a völgyet mindegyre mélyíti, ami viszont az oldalágak által meglazított lejtők további omlását idézi elő. Néhány felhőszakadás után már előáll az egyre mélyülő vízmosás, melynek megbontott oldalaihoz legyezőszerűen csatlakoznak a kisebb mellékágak. A vízmosást előidéző romboló munka abból ered, hogy a nagy esésben lefutó vízcseppek több energiát rejtenek magukban, mint amennyi továbbmozgásukhoz szükséges és e fölösleggel az útjukba kerülő talajszemcséket ragadják magukkal, ami idővel a völgy kimélyülését vonja maga után. A megbontott talajban a víz munkáját a tél fagya is hathatósan elősegíti és a tavaszi olvadáskor a lazább tömegek szétfagyott rögei a lefolyó áradat könnyű zsákmánya lesznek. Ott, ahol a völgy esése csökkenik, a víz energiafölöslege is mindinkább fogy és hordalékát már nem képes továbbszállítani. Lerakja és hordalékkúpot alkot. Ez a hordalékkúp tölti fel a vízmosásokból eredő vízfolyás útját és függő-medret állít elő, melynek feneke nem ritkán magasabb a környező talaj szintjénél. (1. kép.) 1 Pévh Héla: A kultúrmérnökök vízmosáskötő munkálatai. Vízügyi közlem. 1916. évf.