Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - XI. Pogonyi György:Az 1932. évi tiszai árvizek

az 1932. év tavasz an lefolyt tiszai, körösi és marosi Árvizek ismertetése. írta : POGONYI GYÖRGY. A címben szereplő árvizek egyes szakaszokon, különösen pedig a Maroson minden eddiginél nagyobb magasságot értek el. Ez teszi indokolttá azok ismertetését. Az ismertetés előtt célszerű az árvíz legfontosabb okozóinak, a hőmérsékleti és csapadék viszonyoknak felsorolása. Ugy a Tisza, mint mellékfolyói vízgyűjtő területén 1931 decemberében és 1932 januárjában számba vehető hóréteg nem volt. Nagyobb mérvű havazás csak 1932 február közepén kezdődött. Ügy havazás előtt, mint annak megindulásakor nagy hidegek jártak. Az utóbb említett időben a hőmérséklet Tiszabecsen —13, Csengeren —16, Berettyóújfalun —11, Békésen —12 és Makón —11 С fok volt. , Ezeknek a hidegeknek hatása alatt a talaj megfagyott és hó mindenütt fagyott talajra hullott. De nemcsak ebben az időben voltak fagyok, hanem későbben is. így februárnak második felében és március elején is. Utóbbi időszakra jellemző, hogy 1932 március 4-én Tiszabecsen —10, Csengeren —7, Berettyóújfalun —6, Békésen —4 és Makón —6 С fok volt a reggeli hőmérséklet. A fentebb említett havazásra vonatkozólag a következő adatokat lehet felsorolni : A román vízügyi hivatal adatai szerint 1932 február 27-én Leordinán 95 cm, Mármarosszigeten 40 cm, Felsővissón 40 cm, Királymezőn 45 cm, Nagybányán 170 cm, Óradnán 54 cm, Besztercén 40 cm, Désen 50 cm, Bánfihunyadon 65 cm, Réven 27 cm, Buduraszán 40 cm, Belényesen 46 cm, Medgyesen 31 cm, Gyulafehérváron 27 cm, Soborsinon 51 cm, továbbá március 12-én Kristyoron 45 cm volt a hóréteg vastagsága. A cseh vízügyi hivatal csupán a kőrösmezei hóadatokat közölte. Eszerint ottan 1932 március 13-án 45 cm-es hóréteg feküdt. A hóadatokra vonatkozólag megjegyzendő, hogy azok csupán a mérőállomások helyére vonatkoznak és így a legnagyobb mértékben valószínű, hogy a hegyekben a hóréteg vastagsága mindenütt nagyobb volt. A hideg március 6-án a legtöbb helyen hirtelenül megtörött és teljes erővel megkezdődött az olvadás. Bár a nullfokon felüli hőmérsékleti viszonyokra vonatkozólag adatokat nem kaptunk, azonban a következményekből mégis arra lehet következtetni, hogy a hóolvadás a jelzett időben úgy a román, mint a cseh területen is megkezdődött. Az eddig előadottakból kiolvasható, hogy a fagyott felszínre leeső hóból a talajba semmi beszivárgás nem lehetett. A nagy hidegek következményeként pedig a leesett hó mint porhó maradt meg s így a felmelegedés alkalmával, főleg pedig a