Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - XI. Pogonyi György:Az 1932. évi tiszai árvizek

251 március 15—18. napjaiban volt esők hatása alatt hirtelenül megolvadt. Ennek folyo­mánya volt azután az ugyancsak hirtelenül fellépő áradás is. Mielőtt most már az árvizek levonulásának hidrológiai ismertetésére rátér­nénk, röviden ismertetni kell még az 1931/32-es jégviszonyokat. A tél folyamán úgy a Tisza, mint msllékfolyói a nagy hidegek hatása alatt állójéggel voltak borítva. Emellett a folyók vízállása mindenütt alacsony volt. A zaj megállására és a jégpáncél vastagságára vonatkozólag a következő adatok említhetők fel : A jégmegállás ideje A jégpáncél vastagsága A Szamoson 1931. XII/19. 44 cm A Bodrogon 1932. 1/17. 68 ,, A Hernádon 1931. XII/25. 41—54 ,, A Sajón 1932. II/7. 24—40 „ A Körösökön 1932. II/7. 12—28 ,, A Maroson 1931. XII/21. 32 ,, Ilyen viszonyok közt valóban hálásak lehetünk a Gondviselésnek, hogy az álló jegek az olvadás megindulásakor mozdultak meg. Ha ez nem így történik, a következmények szinte kiszámíthatlanok. Az időjárás megváltozásakor a Felsőtiszán és a mellékvizeken is megkezdő­dött a zajlás, ami együtt járt a vízszínemelkedéssel. Szeged kivétel volt, mert ott a zaj csak március 25-én kezdődött meg, amikor is a vízállás + 667 cm volt. Az áradás következtében előállott vízszínemelkedés a folyók medréről a jeget eltakarította és ezzel egyúttal megszűnt a közben rohamosan emelkedő Körösökön is a különben elháríthatlan baj. Ezek előrebocsátása után rátérhetünk a levonuló árvizek tárgyalására : Az árvíz legelőször a Körösökön jelentkezett. Ez természetes is. Hiszen ezek­nél a legrövidebb a távolság a vízgyűjtő terület és a torkolat között, továbbá ezek vízgyűjtőjébe hatol be legkorábban a délnyugati szél és így ott jelentkezik leg­korábban a tavaszi csapadék. Az időjárásnak már említett megváltozásakor a gyomai vízállás + 32 cm volt. Ettől kezdve mérsékelten emelkedett március 18-ig, amikor a jelzett mércén 4- 280 cm volt. A most említett naptól kezdve az áradás már rohamossá lett és naponként 100—160 cm-t tett ki. A vízállás március 21-én érte el ott az első tetőzést és pedig -f- 780 cm-el. A szegedi állójég levonulása után Gyománál is megkezdődött az apadás és az ottani vízállás március 30-án már csak + 604 cm-re szállott le. Ez a gyomai apadás azonban csak rövid életű volt, mert újabb árhullám jött reá, ami a vizet ottan április 5-én a második tetőzés magasságára, + 838 cm-re emelte fel. A most említett vízállás 2 napig tartott s utána ismét apadás követke­zett. Április 14-én a víz már + 688 cm-ig apadt. Ekkor azonban már leérkezett a Tisza árhulláma is, ami azután a gyomai vízállást ismét megemelte s így az április 18-án + 720 cm-el harmadszor is tetőzött. A Tiszán Szegednél április 15.-e után beállott fokozatos, de lassú apadás hatása alatt a Körösök vízszine is apadt, mert hiszen a vizek szabad lefolyást találtak. Május végére a gyomai vízállás már + 100 cm-re süllyedt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom