Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a

191 gazdasági programmjának egyik legfontosabb tételévé a talajjavítási munkák nagyszabású fejlesztését tette meg, ez a tevékenység nagy mértékben fokozódott. A munkák kivitelének vezérelve : a jövedelmezőségnek leggazdaságosabb, rendszeres munkával való biztosítása. Nagyszabású talajjavítási programm alapján, — amelynek részletezésére alább még visszatérünk — kereken 2 millió hektár nagyságú terület lecsapolása és öntözése van tervbevéve. Ebből a munkából a csehszlovák köztársaság az 1930. év végéig, — miként már említettük, — kereken 200,000 hektáron mintegy 757 millió csehkorona költséggel végzett talajjavítási munkákat. Az összes kultúrmérnöki munkákra (vízfolyások és vadpatakok szabályozására, vízvezetékek létesítésére) az új állam 1930-ig kereken 1780 millió csehkoronát fordított. A vízgazdálkodási alapról szóló törvény értelmében pedig -— amelyről alább még szintén részletesebben megemlékezünk — ezentúl évente kereken 350 millió csehkoronát irányoznak elő talaj javítási munkákra. A rendelkezésre bocsátott igen jelentékeny költségvetési hitelek szinte parancsszerüen kötelezik a cseh kultúrmérnököket a talajjavítómunkálatoknak olyan módon való kivitelére, amely a vidék természeti és gazdasági viszonyainak leginkább megfelel. Tekintettel kellett lenniök arra, hogy a tervezett talaj javítási munkák zöme olyan vidékekre jut, ahol a világháború előtt kevesebb kultúrmérnöki munkát végeztek, vagy amelyeknek nemcsak gazdasági helyzete, hanem éghajlati és geológiai viszonyai is különböznek az általuk eddig ismertektől. Ilyen vidékek a régi cseh királyság hegyi vidékei és a tőlünk elszakított területek. A megszállott magyar területek egy része nagyobb vízfolyások széles völgyében fekszik. Ott szükséges, hogy a mederszabályozás, az árvédelem és a vízgazdálkodás kérdései egyszerre és egymással összefüggésben oldassanak meg. A vízgazdálkodással összefüggő különböző feladatok legelőnyösebb végrehajthatása érdekében a csehszlovák köztársaság megszervezte a talajjavítás céljait szolgáló tudományos kutató intézetet. A kutatószervezet legfőbb vezetése a földmívelésügyi minisztériumban székel. A kutatómunkálatokat, illetve tanulmányokat túlnyomórészben a kultúrmérnöki szolgálat, továbbá néhány tudományos intézet és külön megbízott szakemberek végezték. A legfőbb vezetőség hivatása a kísérleti munkák egységes és rendszeres végrehajtása volt. A feladat nem volt könnyű, mertilyen intézmény létesítésére hiányzott minden tapasztalat és külországokban sem találtak reá példát. Első feladatuk az volt, hogy olyan munkaprogrammot állítsanak össze, amely az állam egyes tartományaiban szükségesnek mutatkozó különböző talajjavítási munkanemeket felöleli. Azután következett a kutatómódszerek megállapítása. Az intézmény vezetését a következőkép szervezték meg : Létesült egy véleményező bizottság, valamint két albizottság. Elnök a földmívelésügyi minisztérium kultúrmérnöki osztályának főnöke, tagjai a minisztérium egyes szakosztályainak előadói, az egyes tartományok kultúrmérnöki kiküldöttei, továbbá a műegyetemek és a mezőgazdasági kutató intézetek képviselői. Az ülésekre a tárgyalás alá kerülő kérdéseknek megfelelően meghívnak még más állami intézeteket, meghivják főképen az állami hidrológiai és a meteorológiai intézet képviselőit is. A bizottságok részletes tanulmányok és hosszas tanácskozások után könyvalakban kiadták az egyes meliorációs kísérleti munkanemekre vonatkozó általános