Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - V. Kenessey Béla: Az 1885. évi XXIII. t.-c. 51. §-a

186 követeli, a közérdek védelmében cselekedvén, bár bizonyára volnának hangok, amik az egyéni szabadság köteles védelméről szólanának, a megértők azonban mégis örömmel üdvözölnék az intézkedést Ennek a tanulmánynak esetleges jogászolvasóitól szinte előre hallom az ellenvetést, amely szerint nálunk az államhatalom a jelzett módon nem nyúlhat bele a magántulajdon miként való használatába. Ezt a felfogást ugyan sehogyan sem osztom, de meg kell mondanom azt is, hogy kellő átmenettel, legalább is a szántókat illetőleg, igen könnyen meg lehet a dolgot oldani. Ehhez nem kell más, mint a tagosítási törvény megfelelő módosítása és a tagosítási ügyekben a kultúrmérnöki hivatalok nagyobb befolyásának biztosítása. Nálunk szokatlanul hat, ha megemlítem, miszerint Németországban a tagosítást általában a meliorációk, talajjavítások közé sorozzák és azok kivitele során óriási súlyt vetnek a rendezett és kártétel nélkül való vízlefolyási viszonyok, valamint a szükséges lecsapolások keresztülvihetősége céljából az ezek érdekében nélkülözhetlen területek és a levezetett vizek jó befogadójának biztosítására. Hogy a jelzett szempontok mellőzése milyen szomorú eredményekre vezet, azt bőven volt alkalmam tapasztalhatni a volt brassai kultúrmérnöki hivatal élén, különösen pedig Csík és Udvarhely vármegyékben. A szász Brassó vármegyéről nem beszélek, mert annak lakossága sokkal inkább tisztában volt az elmondottak fontosságával, hogy a víziszempontból való jó és helyes megoldást saját maga ne követelte volna meg. A tagosítással kapcsolatos vízikérdések részletes tárgyalása azonban nem tartozik ide. Az megérdemli, hogy vele külön tanulmányban foglalkozzam, amire talán majd nyílik is alkalom. Az előadottakkal szinte észrevétlenül rátértünk arra, amikor a vízgyűjtőben gyakorolt oktalan gazdálkodási mód a hordalék és az árvizek megszaporítására vezet. Ilyenkor ugyan az volna az igazság, hogy minden következményért a helyzetet okozókat tegyék felelősekké. De mert a káros helyzet nem egyszerre, hanem fokozatosan áll be, a gyakorlat más utat követel. Az intézkedések részint az erdő-, részint pedig a vízjogi törvény alapján történnek. Egészen más helyzet áll elő, ha valamelyik vízvidéken egyszer csak akkora vizek jelennek meg, amikre úgynevezett emberemlékezet szerint eddig nem volt példa. Ennek oka sajátságos. Nem más, mint az emberek sokszor áldásos, de sokszor káros feledékenysége. És csodálatos, hogy az emberi feledékenység milyen magasfokú. Elég erre talán annak megemlítése, hogy minden ember életében vannak kellemetlen időszakok, de azok kellemetlen volta az évek során mindinkább halványul és sajátságos módon inkább a derűs momentumok maradnak meg. Szinte klasszikus bizonyíték erre a nálunk megvolt kommunizmus gyászos idejének az emberek emlékezetéből való fokozatos kiesése folytán a józan előrelátás megnyilvánuló hanyatlása. Ha három évig szárazság volt, mindenki azt mondja, emberemlékezet óta nem volt tisztességes időjárás. Ugyanez áll az esős periódusokra is. Az idei, 1932. évi hideg február aránylag csak kevés ember emlékezetében idézi fel pontosan az 1929. februárjában megvolt és a most említettnél rettenetesebb hidegeket. Azt a legtöbben már csak a mult ködös homályán át, bizonytalanul látják. Ha tehát valamilyen műtárgy méreteinek megállapításáról van szó, minthogy a költségekkel való takarékosság mindig előtérben áll, különösen pedig helyiérdekű