Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VI. Vas Leó: Kultúrmérnöki tevékenység Csehszlovákiában

133 a víz és így a kanyarulat nemcsak oldalirányban növekszik, hanem a vízfolyás irányában lefelé is halad. A mederfejlődés során az egymást követő kanyarulatok mind élesebbek lesznek, egymáshoz mindinkább közelednek, végül egymásba szakadnak. Ha a kanyarulatoknak csupán oldalirányú mozgását vizsgáljuk, a 15. ábra jelöléseivel élve, a fejlődési folyamatot az előbbi XV. a) táblázat adataival jellemezhetjük : Az I—

III. fázisok között a kanyarulat középpontja az ívvel ellentétes oldalon van, a görbületi sugár rohamosan csökkenik, a centrifugális erő pedig növekszik. A mederről azt mondjuk, hogy kanyarulatokat alkot. A III—V. állapotok között a görbületi középpont az ívvel azonos oldalra tolódik át, a görbületi sugár ismét megnövekszik, de a centrifugális erő gyorsan fogy. A görbületek ívhossza a félkörnél nagyobb, a folyó meandereket alkot, kígyózik. A III. állapot határeset, az I. és V. alakok pedig teljesen elméletiek. Még mielőtt az V. állapot bekövetkezhetnék, a folyó árvize áttöri a keskeny partsávot és a két kanyar egymásba szakad. Visszajutunk a II. állapothoz és a játék újra kezdődik. A szabályozás előtt Mezővári és a torkolat között a távolság a völgy főirányában mérve 557-2 km, míg a sodorvonalban 1200-7 km volt. A vonalkifejlesztés mértéke tehát ^J = 2-15, a- folyó teljes oo / 'Z hosszában meanderezett. Kisebb szakaszokon a táblázatban IV, sőt V-el jelzett fejlődési állapotot is megtaláltuk. A szabályozás tulajdonképen mesterségesen vetette vissza a folyót a fejlődés II—

III. közötti állapotába (16. ábra), ami különben rövidebb szakaszokon magától is bekövetkezett volna. De mivel ebben az állapotban a centrifugális erő nagy és az esés, illetőleg sebesség is megnövekedett, a mederfejlődés, — ott, ahol a partok anyaga megengedte, — gyorsan ment végbe. És ha az 1891. évi felvételek 16. ábra. A Tisza Csongrád feletti szakasza. A régi kanyargós folyó helyén ma kiegyenesített medret látunk. A balparton töltés-hátrábbhelyezés és egy holtmeder öblözetéfiek begátolása az ármentesítés fejlődését mutatja. A jobbpart természetes magaspart. A holtmedrek jórészt feliszapolódtak, megmaradt részeik halastó vagy kacsaúsztató céljait szolgálják. (1—2 = az 1931, ill. 1830. évi Tiszameder, 3 = kővel megjelölt medernyilvántartási szelvény, 4 = sodor kilométer, 5—6 = megszüntetett, ill. mai védgát.)