Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - I. Dr. Benedek József: A Duna 1926. évi árvize a Drávatorok környékén

66 Gombos közt történt, — ha tehát Almásról még 1912-ből sem volnának vízállási adataink (1909 előttről tudniillik nincsenek), akkor arra lehetne talán gondolni, hogy az 1912-i árhullámnak a hosszszelvényét nem a 39. ábra ghk vonala szolgáltatja, hanem a glh, vagy valamely ehhez hasonló vonal. Igen ám, de a glh vonal nem lehet helyes, mert nem megy át а к ponton, amely pont tudniillik az almási tetőző vízállástjelképezi. Mindezekből tehát az következik, hogy 1900 és 1912 közt,, — előttünk egyelőre még ismeretlen oknál fogva — a Duna vízjárásában ezen a szakaszon olyan változás állott be, amelynek következtében a középvizek szintje A'patinnál kipúposodott. Hogy ennek a változásnak mi volt az oka és hogy milyen hatással volt az árvizek szintjének az emelésére, azt sajnálatunkra már nem volt alkalmunk tanulmány tárgyává tenni, de azt hisszük, hogy ezt a kérdést helyszíni felvételek nélkül nem is lehetne eredményesen tovább tanulmányozni. 8. Kire hárul a felelősség a katasztrófáért? Ez alatt a cím alatt („Sur qui retombe la responsabilité de la catastrophe?") a jugoszláv jelentés 9. fejezete többek közt azt mondja, hogy tisztán a véletlennek, vagyis az áradások viszonylagos alacsonyságának kell tulajdonítani, hogy 1910—11 és 1924 közt egyetlen gátszakadás sem történt. („C'est seulement au hasard, c'est á dire aux niveaux d'eau relativement bas, qu' il faut imputer la fait que ces digues n'ont dans toute la période de 1910—11 á 1924 subi un danger de catastrophe.") Azzal, hogy a jugoszláv jelentés ennek a periódusnak utolsó éve gyanánt az 1924 évet említi, nyilvánvalóan az apatin-szontai ármentesítő társulat töltésén 1924 május havában történt szakadásra céloz. Lássuk tehát ennek a szakadásnak a körülményeit : Az 1924 év május havában a Dunán igen magas árhullám vonult le, amely a jugoszláv jelentés 2. számú mellékletének az adatai szerint Apatinban május 18-án a +738 cm-es, Gomboson pedig ugyanezen a napon a +739 cm-es magasságon tetőzött. A szakadás május 19-én vagy 20-án, — tehát a kulmináció után — történt és így további áradás akkor sem állott volna be, ha a szkadás nem történt volna meg. Ha összehasonlítjuk ezeket az adatokat az 1907.-i, vagyis az azelőtti legmagasabb árvíz adataival, akkor az alábbi táblázatot kapjuk : 39. ábra. Az 1900. és 1912. évi árhullám hosszszelvénye Mohács és Gombos közt.