Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - I. Dr. Benedek József: A Duna 1926. évi árvize a Drávatorok környékén

8 dás állott elő, még pedig olyan duzzadás, amelynek maximuma Gomboson és Dálján van és amely úgy Gombostól felfelé, mint Dáljától lefelé csökkenik. Azután bevezeti a konstruktiv és a hidraulikus duzzadás fogalmát, konstruktívnak nevezve azt a duzzadást, amely ,,a meder összeszorítása, tehát például hossz- vagy keresztirányú gátak beépítése folytán" áll elő, hidraulikusnak meg azt, ,amelyet a sebességváltozás okoz és amelyet formulával lehet kifejezni.." Ennek a két fogalomnak a bevezetése után megállapítja, hogy sem a keresztszelvények területe, sem pedig a hajózó kisvíznek a Nemzetközi Dunabizottság javasolta módon megállapítható magassága nem változott meg jelentékenyen. Ezek után lerögzíti, hogy az 1908—1910 táján bekövetkezett árvízszínemelkedés okát nem lehet a maga egészében a Drávában sem megtalálni, habár — mondja a jelentés — nem lehet tagadni, hogy a Drávatoroknál kisvízek idején is mutatkozó duzzadás a Drávából, ebből a nagy esésű folyóból eredő hordaléknak a lerakódását megkönnyíti és így hozzájárulhat a Drávatorok felett észlelt duzzadás növekedéséhez. A következőkben nagyon részletesen foglalkozik a jelentés a Marin Prut nevű mellékágnak az elzárásával, a végén azonban mégis megállapítja, hogy „nincsenek birtokunkban olyan adatok, amelyek alapján ezt a mederelzárást az árvízszínemelkedés egyik okának lehetne tekinteni." Az 5. fejezet F. pontja a gombosi híd kérdésével foglalkozik. Elmondja, hogy ennek a századnak az elején a folyam jobbparti mellékágát, az úgynevezett erdődi ágat elzárták (25. ábra), azután elzárták a hullámteret is azon a szigeten, amelyik a folyam fő- és mellékága közt fekszik és így a hídépítés befejeztével az árvíz már csak a 615 ni hosszú vasúti híddal áthidalt főágon folyhatott le, aminek az lett a következménye, hogy 86—104 cm duzzadás állott elő. Ennek a fejezetnek további részei a gombos-vajszka-élőszigeti ármentesítő társulat 1908—1911-ben épült töltései okozta duzzadást vizsgálják, a 6. fejezet pedig az 1926.-i árvízzel kapcsolatba hozható egyébb okokkal foglalkozik. Megállapítja, hogy a hullámtéri erdők nem okai az 1907 után bekövetkezett vízszínemelkedésnek és hogy a hullámtér nem is iszapolódott fel. Rámutat azután arra, hogy gyakran említik az árvizek emelkedésével kapcsolatban a Bezdán és Gombos közötti folyamszakasz elfajult voltát és azt a véleményt nyilvánítja, hogy ennek a szakasznak a szabályozása nem vonná maga után az árvizek színtjének a süllyedését. Azután annak a sejtelemnek ad kifejezést a jelentés, hogy ma Magyarországból a felső mércék azonos vízállása mellett valamivel több víz érkezik, mint régebben és végül hangsúlyozza, hogy az 1926-iki katasztrófának egyik oka az árhullámok egymásra torlódása volt. A jelentés 7. fejezete végső eredményként megállapítja, hogy a Drávatorok környékén 1926-ban észlelt rendkívül magas vízállások okát majdnem kizárólag a gombosi hídban és a Gombos-vajszka-élőszigeti ármentesítő társulat töltésében lehet megtalálni. A 8. fejezet „Az 1926.-iki árvízkatasztrófa okai" cím alatt azt részletezi, hogy