Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VII. Kvassay Jenő: Magyarország vízgazdálkodási politikája

130 a teljesítmény 6 millió tonnára is növelhető. Eddigelé a legnagyobb évi forgalom a 3 millió tonnát sem érte el teljesen. Egy erős vontató gőzös egyszerre két darab 500 tonnás hajót képes a csatornán felvontatni. Azonban nem tagadható, hogy a nagy sebességek miatt e szakaszon a hajózás még mindig jelentékeny nehézségekkel küzd, amelyeket azonban megfelelő építményekkel le lehet küzdeni. A magyar vízügyi szolgálat e tekintetben több alternatívát dolgozott ki és ezek között megemlítjük azt a megoldást, melynél úgy a Vaskapunál, mint a Jucz nevű zuhatagnál a különböző vízállások mellett külön-külön mint egy 300—400,000 lóerő nyerhető, feltéve, hogy a szabad hajózás helyett a kamarazsilipes rendszer építtetik ki, mikor is a vízerő értékesítése révén a hajózás céljaira szükséges munkálatok is fedeztetnek. Ezeknek a munkálatoknak a végrehajtásával egyúttal elérhetővé válik, hogy az egész Budapestig 3 méter mély hajózó út létesüljön, melyen 3000—3600 tonnás uszályok és kisebb 1700—2000 tonnás gőzösök közlekedhetnek. Míg a 3 méter mélység minden nehézség és nagyobb költségek nélkül elérhető, ha aVaskapu és a zuhatagos szakasz is megfelelően szabályozva lesz, mert a folyam természeti viszonyai és átlagos mélysége ezt megengedi, addig nagyobb mélységre törekedni már nem volna indokolt, mert óriási szabályozási és fenntartási költségeket igényelne. A magyar Dunán Gönyűig (Budapest fölött) már a mai viszonyok között is egy 900—1000 lóerős vontató gőzös 8—10 uszállyal, összesen 6000 tonnát képes fölfelé vontatni, ami megfelel egy középnagyságú tengeri gőzös teljesítményének, míg Gönyűtől felfelé Regensburgig ugyanez a teljesítmény 2400 tonnára száll le. A Dunán kívül 1867 óta igen nagy munkálatok lettek végrehajtva a Tiszán (80 millió K), melynek 453 kilométerrel megrövidült új folyása immár teljesen készen van, a Kőrösön (20 millió К), a Bodrogon (2 millió), a Szamoson (5 millió), a Begán (6 millió). Még a Duna mellékfolyóin a Dráván (14 millió), a Száván (3% millió), a Vágón (3% millió) folytak nagyobb munkálatok. Az 1867 óta magyarországi folyószabályozásokra fordított költségek meghaladják a 300 milliót, melyben az Aldunai munkálatokra fordított nemzetközileg elszámolt 45 millió korona nincsen belefoglalva. A folyó közép- és felső részeinek szabályozásáról az 1914: XXXVIII. te. gondoskodott és 120 millió koronát állapított meg e célra, melynek fele az államra, másik fele pedig az érdekeltekre esik. Ezeknél a munkálatoknál mint már említettük, nem a vizek lefolyásának gyorsítása, hanem kiöntéseiknek mérséklése és a kiömlött vizeknek a mederbe való visszavezetése a főcél. Egyúttal gondoskodik a törvény arról is, hogy a vizek visszatartására és az áradásoknak megelőzésére a hegyek között kellő nagyságú és számú víztárlók (reservoir) is épüljenek ami egyúttal gazdasági (öntözés) és ipari (vizierő) célokat is szolgálna. Mint ezekből látható, a magyar folyószabályozásoknál teljesen érvényesült az Elisée Reclus által kifejezett tökéletes geográfiai egység, amennyiben mindazok a célok és feladatok, melyek egyrészt a vizek kárai elleni védelem, másrészt a vizek hasznosítása szempontjából a modern vízgazdaság feladatai közé tartoznak, — egységesen volnának megoldható.