Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VII. Kvassay Jenő: Magyarország vízgazdálkodási politikája

131 II. Ár mentesítések, lecsapolások, alagcsövezések, öntözések. Külöleges viszonyaink, nevezetesen csekély esésű folyóink és az azok mellett nagy kiterjedésű kiömlések és mocsarak következtében, hazánkban a legsürgősebb feladat az ármentesítés, vagyis a folyók árvizeinek kiöntése ellen való védelem volt. Az árvizek kiöntései ellen töltésekkel megvédett terület ezidőszerint a Duna völgyében 1,300,000 hektárt, a Tisza völgyében 2,600,000 hektárt, összesen tehát 3,900,000 hektárt tesz ki. A töltések hossza a Duna völgyében 2800, a Tisza völgyében 3600, összesen 6400 kilométer. Ezeken a területeken a munkálatokat 78 vizitársulat végzi és e célra 400 millió koronát fektettek be, melybe a 13,000 kilométer hosszú lecsapoló csatorna hálózat tartozékaival (hidakkal, zsilipekkel stb.) 5700 km telefonvonal és a 172 vízemelő szivattyútelep ára is be van számítva, mely szivattyúk másodpercenként 223 köbméter vizet képések a töltéseken keresztül a folyó medrébe beemelni. Ez a mennyiség több mint kétszeresen meghaladja azt a 100 köbméter víztömeget, mely Szegednél a Tiszán a legkisebb vízállásnál lefolyni szokott. Hogy e tekintetben mily nagy munkák végeztettek, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Duna és Tisza völgyében összesen még csak mintegy 150,000 hektár oly terület van, melyen az ármentesítési munkálatok még nincsenek végrehajtva. Ezeket az adatokat összehasonlítva Hollandia (1,300,000 h), Olaszország (700,000 h, a Pó völgye), Franciaország (95,000 h. Loire völgye) idevágó munkálataival, azt igazolják, hogy Magyarország ármentesítési munkálatainak párja — terjedelemre és fontosságra — nem található. Százados árvízjárások értek ezzel véget, egyben megszűntek óriási kiterjedésű mocsarak és velük együtt a népünket pusztító mocsárlázak. Az ármentesítéseken kívül az ország domb- és hegyvidékein nagy kiterjedésű lecsapolások, patakszabályozások, mintegy 750,000 hektár, lettek végrehajtva, legnagyobb részben az állami kultúrmérnöki intézmény által. E munkálatok egy részét magánosok, legnagyobb részét ellenben 114 társulat hajtotta végre, mintegy 400,000 hektár területen 14 millió korona költséggel. Az alagcsövezések jobbára a hegyvidéken a nedves éghajlat befolyása alatt indultak meg és eddigelé mintegy 30,000 hektár lett alagcsövezve. Ez aránylag igen kis terület a fennálló szükséghez képest, ami több mint egymillió hektárra tehető. Még kevesebb az öntözött terület, mintegy 16,000 hektár, holott az alföldi szélsőséges klíma alatt gyakran előfordulnak oly száraz ciklusok, mikor a rétek és legelők teljesen kisülnek és az állattartás nagy bajokkal kénytelen küzködni és nem ritkán külföldről kell hozatni a hiányzó szénát és egyéb takarmányféléket. Hogy mindennek dacára az öntözés nem terjedt oly rohamosan, mint a lecsapolások és ármentesítések, annak oka egyrészt az, hogy nem minden évben van reá szükség, a rendkívül száraz éveket rendkívül nedvesek szoktak felváltani, másrészt nagy befektetést és nagy fenntartási költséget és főleg sok műtrágyát igénye], aminek beszerzése csak akkor fizeti ki magát, ha az előállított többterményt megfelelő magasabb áron lehet értékesíteni. Eddigelé egy métermázsa széna értéke 3—5 koronával értékesül, ezért a gazdák nem tartották érdemesnek 12*