Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - VII. Kvassay Jenő: Magyarország vízgazdálkodási politikája

129 dott a közép- és felső zónában is ugyanígy eljárni, sőt ellenkezőleg e szakaszokon a vizek lefolyásának lehető visszatartozására, mérséklésére törekedett gátak beépítése és az erdősítések útján a kopár területek képződésének megakadályozása céljából. A magyar medencében lefolyásra jutó folyóknak fennebb vázolt rendkívül csekély esése teszi egyúttal megérthetővé, hogy a Duna völgyében egész a Prútig, mely közel a Delta fölött torkolik a folyamba, egyedül Magyarországnak vannak hajózható mellékfolyói és csatornái. Magyarországnak ezidőszerint 2 méter mélyen hajózható folyói összesen több mint 2700 km-t tesznek ki, nevezetesen a Duna és mellékágai 1100, a Tisza Tiszafüredig 420, a Dráva Barcsig 140, a Száva Capragig 600, a Balaton 80, a Maros Makóig 30, a Kőrös Szarvasig 30, a Bega Temesvárig 115 és a Ferenc-csatorna 238 km-t. Ha az 1908 : XLIX. tc. által elrendelt folyószabályozások az erre engedélyezett költségekkel végre lesznek hajtva, a hajózható utak hossza a 4000 km-t meg fogja haladni. Ezenkívül még mintegy 2000 km-en a kész tervek alapján a hajózhatás aránylag kevés költséggel elérhető. Mesterséges csatornára ezidőszerint csak kettőre van szükségünk : a DunaTisza csatornára, melynek hossza 100 km és költsége 50 millió koronára volt előirányozva és a hajózó utat 900 km-rel rövidítené meg és a Vukovár-Samaci csatornára a Duna és Száva között, ami által 400 km útrövidülés volna elérhető a Fiume felé vezető viziúton, a Száván és a csatornázandó Kulpán. Áttérve ezek után arra a kérdésre, hogy Magyarország a fentebb kimutatott viziút.hálózaton az utolsó évtizedekben miféle munkálatokat és mily költséggel végzett, a következő részleteket terjeszthetjük elő : A Dunán Magyarország összesen mintegy 300 millió korona értékű munkálatokat hajtott végre, melyek a Felső-, a Közép- és az Alduna között oszlanak meg, míg a többi parti államok a Duna medrének hajózás céljából való szabályozására a következő összegeket fordították, úgymint Bajorország 25 millió márkát, Ausztria 90 millió koronát (a bécsi átvágás nélkül) és az európai Dunabizottság 54 millió frankot a Galatz-Sulina közti szakaszra. A magyar Dunán a munkálatok közül kiemelkednek a Felsődunának mintegy 100 km hosszúságban történt rendszeres szabályozása, mikor is a szigetektől, zátonyoktól és mellékágaktól átszőtt folyón egységes meder lett előállítva és ezzel a jégtorlódásokból e szakaszon eredő veszélyek és bajok is el lettek hárítva. A Középdunán különösen Budapesttől lefelé, egész a Tiszatorokig nagyszabású munkálatok létesültek, melyek úgy a hajózás, mint a jégjárás szempontjából kiváló eredményre vezettek. A legjelentékenyebb munkálatok azonban az Aldunán Ómoldova és a Vaskapu között lettek végrehajtva, melyek az egész művelt világ figyelmét felkeltették. E munkálatok vízalatti szikla eltávolításokból és kapcsolatos szorító művekből, valamint a Vaskapun keresztül egy 80 méter fenékszélességű, az orsovai 0 vízállás alatt 3 méter mélységű csatornának kiépítéséből állanak. Költségük összesen 45 millió aranykorona. A Vaskapu teljesítménye a mai állapotban évenként 3 millió tonnát tesz ki, de megfelelő számú és erősségű, 900—1200 lóerős vontató gőzösök beállításával Vízügyi Közlemények. 9