Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

1. füzet - V. Schick Jenő: A Tisza-szamosközi társulat legújabb munkái

106 Az osztómű feletti folyószakasz munkálatainál 1929 tavasza mélyreható változást hozott. A vállalkozó belátván, hogy a fenékrétegek és vízszin alatti mederszélesítések kiemelését kézi erővel sehogysem tudja elvégezni, egy, a különleges célnak megfelelő, ugyancsak különleges kotró beszerzésének gondolatával kezdett foglalkozni. Bár az utóbbi két esztendő gépszerkesztői ezen a téren nagyon sokat haladtak és bár a német gyárak, közülük vezető helyen Menck és Hambrock, Krupp és a Lübecker Maschinenbau-Gesellschaft kiforrott megoldású gépeket vittek piacra, a választás nem volt könnyű feladat. A német kis kotróknál a vasanyaggal egyáltalán nem takarékoskodtak és e miatt a gépek túlnehezek és drágák vo'tak. Előbbi körülményt a Tur munkánál erősen figyelembe kellett venni, mert a gépnek a munka folyamán gyakran kell kész töltéseket keresztezni és a folyó egyik oldaláról a másikra átkelni. Mindezek a meggondolások arra indították a vállalkozót, hogy egy amerikai gépet vásároljon, amelynek súlyához viszonyított teljesítőképességét az európai gépek meg sem tudták közelíteni. A gép üzemi súlya 34 tonna. Hcrnyótalpszerű járószalagjai 60 cm szélesek és egymástól 2-90 m távolságban vannak. A gép képes helyben megfordulni és egyenes pályán óránként 6 km sebességgel haladni. A 6 hengeres benzinmotor 85 lóerős. Van puttony és markoló felszerelése, . mindkettő 1—1 m

3 űrtartalmú. A rácsos szerkezetű árboc 15 m magas, a hasznos munkasugár pedig a kilendítéssel együtt mérve 18 m. A „Lorain" kotrógépet (lásd 7. sz. képet) 1929 május 5-én adták fel az északamerikai Ohió állambeli gyárban és a szatmárvármegyei Zaj ta vasútállomáson néhány napig tartó összeállítás után saját lábán ment ki a munkahelyre, ahol munkáját június 7-én megkezdte. Útja a gyártól a munkahelyig tehát 33 napig tartott. A Lorain kotró segítségével sikerült a vállalkozónak a vízalatti rétegeket minden nagyobb nehézség nélkül kiemelni. A gép teljesítménye kedvező időjárás esetén meghaladta a napi 1000 m

3-t. A meder szélétől minimálisan 30 m-re kezdődő árvédelmi töltések azonban nem kedveztek a gép méreteinek, amely a kitermelt anyagot kénytelen volt a hullámtérben lerakni, hogy onnan megszikkadása után kordélyok és talicskák szállítsák be a töltésekbe. Hogy az anyag kétszeri kézbevétele dacára a munka a rendelkezésre álló adatok szerint még mindig rentabilisnek bizonyult, az a Lorain kotró gazdaságos voltának legfőbb bizonyítéka. A Lorain kotró munkáját december hóban a kedvezőtlen téli időjárás beáltával túlzott óvatosságból és kíméletből beszüntették és mintegy 12,000 m

3 földmunkát a társulat beleegyezésével az 1930. évre hagytak. A kotrónak az 1929. évben 6 hónap alatt végzett mederkiemelési teljesítménye összesen 170,000 m

3-t tett ki. A kézi erővel, vagyis kordélyosokkal és talicskásokkal végrehajtott munkálatoknál szerzett rendkívül kedvezőtlen tapasztalatok, összehasonlítva a gépek zavartalan és gazdaságos üzemével, a vállalkozót arra indították, hogy a Nagyhodos és Kishodos községek között tervezett 2100 m hosszú átvágás egy tömegben kereken 200,000 m

3 földmunkáját is a nagy, „István" kotróval hajtsa végre. A kotró a báró Kende Zsigmond csatorna augusztus 8-án történt megnyitása után azonnal elindult 12 km-es útjára és céljához szeptember 5-én érkezett meg teljes felszerelésével együtt. A vágányfektetők tehát átlagosan napi 430 m-t teljesítettek, ami már aligha lett volna fokozható.