Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

137 az országgyűlés befejezésétől számítandó egy év tartama alatt az eltörlendő vámokat eltöröljék, a helyrehozandókat pedig helyrehozzák." Mai vízjogi törvényünk 45. §-ának alapelve benne van már III. Ferdinánd királyunk 1655. éci IV. dekrétuma 30. cikkelyében, amely egyes, az ország határát alkotó vizek rendezését tárgyalván, meghagyja hogy : ,,Az Ő Szent Felségének szomszéd örökös tartományaival való határigazítások eszközlésére és az e körül fennforgó viszályok kiegyenlítésére nézve a karok ós rendek meg akarják újítani az 1647. évi 70., 71. és 129. cikkelyeket, továbbá az 1649. évi 26., 27., meg az 1625. évi 23. s az ezekben idézett cikkelyeket, szintúgy a hitlevél 11. feltételét is. 1. §. És Ő Felségének a kegyes beleegyezésével kinevezik biztosokul, még pedig az Ausztria körül fekvő határok tekintetében : főtisztelendő Széchenyi György veszprémi püspököt, méltóságos Zrínyi Miklós gróf urat, Horvát és Szlavón országok bánját, Erdődy György gróf urat ; tekintetes és nagyságos Orossy György személynököt, nagyon tisztelendő Szenttamásy Máté csornai prépost urat, továbbá nemzetes Aszalay István, a pozsonyi magyar kamara tanácsosát, Farkas Andrást és Vitnyédi Istvánt. 2. §. Amely alkalommal azt a töltést is, amely Sopron vármegye területének a rövidségére a Lajta folyó mentén Németújhely városától Ébenfurt váráig készült ; egyszersmind azt a viszályt is, amelyet a dévényvári uradalom a Dunán levő Felsőszigeth nevű bizonyos sziget miatt Hainburg városával és a Morvaszegleinek nevezett vizekben való halászat miatt a Hoffi uradalommal folytat, vizsgálják meg és igazítsák el. 3. §. Hasonlóképen a Rába medrének kitisztítása és a Mura folyó áradása ellenében szükséges töltések építése tekintetében kinevezik méltóságos Nádasdy Ferenc grófot és az említett csornai prépostot, Aszalay Istvánt és Farkas Andrást és az illető vármegyéknek az alispánjait." A most idézett cikkely bevezető részében megilletődéssel olvashattuk a Zrinyiász halhatatlan emlékű szerzőjének, gróf Zrínyi Miklós horvátszlavónországi bánnak a nevét is. Az integer Magyarországnak egyik legfontosabb árucikkét, a sót szállítani mindenkor fontos érdek volt. Tömegcikk lévén, mindig a viziszállítást kereste. Ezért vette körül kifejezetten a sószállítást már III. Ferdinánd királyunknak 1655. évi IV. dekrétumának 109. cikkelye, mondván : „2. §. Vámot sem szabad tőlük -— tudniillik a sószállítóktól — a száraz helyeken szedni, hanem csak a jókarban tartott helyeken, hidakon és töltéseken. 3. §. És akik a sót a Tisza folyón szállítják, azokat sem szabad sehol másutt adók és vámok fizetésére szorítani, mint a behozatal és kivitel, valamint a lerakás helyein. 4. §. Azokat pedig, akik ez ellen cselekszenek, a jelen határozat erejénél fogva, az alispánokhoz benyújtott panasz következtében, a dolog valóságának kiderítése mellett, a panaszos fél kérésére a kisebb hatalmaskodás büntetésében kell elmarasztalni." A Hernád szabályozását tárgyalja már I. Lipót királyunknak 1659. évi I. dekrétuma a 39. cikkelyben, mondván : „A Hernád folyó rohamos kiáradásai miatt végleg megrongált s a királyi jövedelmek csonkításával is csaknem járhatatlan gönci átjáró út kijavítására