Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban
138 Abauj megye elégtelen lévén, rendelik, hogy ahhoz Szepes és Sáros vármegyék is (melyek ezt az utat szintén használják) aránylag járuljanak. 1. §. Ugyanazon bereknek sáncait és töltéseit pedig a Gönc városiak, mint előbb, úgy ezentúl is a megyétől kiszabandó büntetés alatt kijavítani kötelesek legyenek. 2. §. S a török martalócok és más, a mondott úton, lesben álló kóbor rablók távoltartása végett, az említett berek az út mindkét oldalán elegendő szélességben kiirtandó." Amikor a hidak alig voltak s a kompok is csak nagyobb távolságban voltak egymástól találhatók, a fagy beálltával felette keresettekké lettek a folyók jégpáncélján kínálkozó átkelési lehetőségek. Ez egy egészen sajátképeni vízhasználat. amelynek akkori nagy jelentőségét tanúsítja az is, hogy /. Lipót királyunknak 1659. évi I. dekrétumának 74. cikkelyében külön rendelkezéseket találunk róla, mely szerint : „(5 Felsége jóváhagyásával rendelik, hogy a komáromi és újvári erősségekből, az idők és a veszély szükségéhez képest a nevezett erősségeknek Pozsony és Komárom vármegye fő- vagy alispánjaitól megkeresett kapitányai a jégátjárások őrzésére saját élelmezés és rendes ellátás mellett elégséges gyalogkatonákat küldjenek." A kuruc-labanc világban otthonos erőszakoskodások a vízhasználatok terén is visszaélésekre vezettek. A helyzet jellemzéséül I. Lipót királyunk 1681. évi III. dekrétumának 20. cikkelyében a következőket találjuk : „Minthogy a jelen évek lázadásai alatt az országlakók másféle elnyomásain kívül, mindkét nemzetből való tisztek országszerte, jelesen pedig a Vág és Dudvág folyókon, Lipótvárnál, a Karkóci cserjésekben Szerednél, Sellyénél, Trencsénnél. Guttánál és Komáromnál, úgyszintén Győrön felül a Rábca hídnál, valamint a Tiszán Tokajnál s más helyeken magoknak az utakon s hidakon bizonyos törvénytelen fizetéseket s vámszedéseket erőszakosan kicsikartak. 1. §. Azért 0 Felségének kegyes beleegyezésével végezték, hogy az összes haditisztekhez kibocsátott jóságos nyílt parancsokkal mindennemű fizetéseket és behajtásokat eltiltván s megszüntetvén, mostantól jövőre az országlakókat és azok embereit és jobbágyait ily erőszakos és az ország törvényeit sértő vámokkal a fentérintett tisztek semmiképen se háborgassák ; még pedig a bennszülöttek hatalmaskodás, a külföldiek pedig elmozdíttatásuk büntetése alatt a megyéknek a nádorispán úrnál teendő előleges panaszára." Ma a Csúnynál levő beeresztő zsilippel szabályozott vízhozamát, az úgynevezett Mosonyi- vagy Kis-Duna ágnak volt hivatva szabályozni az az intézkedés, melynek I. Lipót királyunk 1681. évi III. dekrétumának 21. cikkelyében történt elrendeléséről a következőket olvashatjuk : ,,. . . elrendelik, hogy a kisebb Dunának azt az ágát, vagy folyását úgy az utazók könnyebbsége végett, mint a győri erősség iránti gondoskodásból, mely felé a Duna nagyon is szétömlik, Pozsony és Moson vármegyék ingyen munkájával építendő töltéssel elzárják." A Vág és a Felső-Duna vízfolyási viszonyai akkor még katonai szempontból is különös jelentőségűek voltak. Ezért szabályozásukra akkori törvényhozásunknak különös gondja volt. így I. Lipót királyunknak 1687. évi IV. dekrétumának 16. cikkelyében olvashatjuk :
