Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

68 sok szabályát feltárjuk. Ez elsősorban állami feladat s annak megoldása akár valamely meglevő tógazdaság átvételével, akár több tógazdaságnak a kísérletbe való bekapcsolásával történhetnék s mintegy 2—300,000 pengő befektetést és 20—30,000 pengő évi üzemi költséget igényelne. A tógazdasági terméseredmények fokozásának további eszköze a szakisme­retek erőteljes terjesztése. Ennek céljára szolgálhatna az Országos Halászati Egye­sület kiadásában megjelenő „Halászat", amely jelenleg az anyagi eszközök és érdeklődés hiánya miatt csak 400—450 példányban jelenik meg. Ezen szaklap­nak 1000—2000 példányban való megjelentetése és kezdő tógazdáink közötti díjtalan elterjesztése szintén fontos eszköze lehetne a termelés fokozásának. A kül­föld mintájára téli szaktanfolyamok rendezése is ebbe a feladatkörbe tartozik. Új értékesítési ágnak mutatkozik a legutóbbi időben felkapott és különösen Németország felé szép anyagi eredménnyel kecsegtető ivadék- és tenyészanyag­eladás, amelyet minden módon, a szükséghez képest erőteljes propagandával is elő kellene mozdítani. E célból a hazai mezőgazdasági kiállítás halászati csoportján kívül feltét­lenül kívánatos volna a külföldi mezőgazdasági és halászati kiállításokon is részt­venni és ott kiváló tenyészanyagunkat, amelyről a külföldi szakértők már eddig is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak, bemutatni. Ezek a kiállítások és az egyéb külföldi propaganda már távolról sem férne be a „Halászat fejlesztésére" az 1930/31. évi állami költségvetésben előirányzott 20,000 pengős tételbe. Hogy a felsorolt teendők a viszonyok szerint fokozatosan végrehajthatók legyenek, a költségvetés ezen rovatán legalább évi 60—80,000 pengő volna fel­veendő, ami a békebeli 180,000 aranykoronával szemben még mindig igen szerény összegnek mondható. A 25 évvel ezelőtt felállított m. kir. halélettani és szennyvíztisztító kísérleti állomás tudományos kutatása szervesen kiegészítené az előző feladatokat s a kísérleti tógazdaság gyakorlati feladatainak megoldása az állomás intenzív munkája nélkül el sem képzelhető. Szennyvizeink megtisztításának kérdése, különösen a városi szennyvizeknek halastavak útján való tisztogatása szintén oly feladatokat ró az állomásra, ame­lyeknek megoldása a jövő érdekében égetően szükséges. Alföldi városaink csator­názását és szennyvizeinek tisztogatását valószínűleg ezen az úton lehet a leg­gazdaságosabban megoldani. Az első ilyen fajta kísérlet Debrecen város szennyvíz­telepén már megtörtént. A soroksári Dunaág partján folyóvizeink halászatának tanulmányozására — az osztrák gänsehäufeli kutatóintézet mintájára — egy szerény állomást léte­sítettünk, azonban anyagi eszközök hiánya miatt azt eddig felszerelni nem tudjuk. VIII. A SZIKESEK MEGJAVÍTÁSA. Ebben az irányban a földmívelésügyi minisztérium más szervei részéről jelentékeny terjedelmű tanulmányok és kísérletek vannak folyamatban. Kívánatos, hogy a kultúrmérnökség ezekbe a kísérletekbe nagyobb mérték­ben vonassék be, főképen annak a kérdésnek kísérleti úton való fokozottabb tisz­tázása céljából, hogy a szikesek megjavítása terén hol és milyen mértékben van

Next

/
Oldalképek
Tartalom