Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

69 szerepe a lecsapolásnak, alagcsövezésnek, öntözésnek és a halastavak létesítésének. Mint már említettük, a hortobágyi tógazdaság tápláló csatornája és szivattyútelepe könnyen felhasználható lenne egy szikes területen létesítendő nagyobb öntözőgazdaság tápláló vizének beszerzésére. IX. ALAGCSÖVEZÉSEK. A háború befejezéséig Nagymagyarországon a kultúrmérnökség vezetése mellett összesen 46,427 kat. holdnyi területet alagcsöveztek, összesen 7,268,000 aranykorona költséggel. Ezeknek a nagy munkálatoknak körülbelül a fele a felvidéki vármegyék hideg, kötött talaján végeztetett, másik jelentékeny kontingense pedig a Dunántúl nyugati részein. Az összeomlás óta az alagcsövezés fejlődése megakadt s érdemleges, számbavehető alagcsövezést alig végeztek. Pedig a háború előtt szerzett tapasztalatok igen kedvezőek voltak ezekre a munkálatokra, a terméstöbbletek a kat. holdankénti 150—200 aranykorona beruházás kamatait a legtöbb helyen bőven meghozták, sőt nem egy helyen az egész beruházást egy-két év alatt amortizálták. Nem volt ritka eset, hogy bérlők is végeztettek alagcsövezéseket, mert kísérletekből meggyőződtek arról, hogy a befektetési költségeket a bérlet időtartama alatt is mindig lehet amortizálni, sőt ezenfelül még igen jelentékeny tiszta haszon is marad. Hogy a háború után az alagcsövezések megakadtak, annak főbb okai : 1. Az alagcsövek ára rendkívül emelkedett. 2. A magas kamatláb, a nagyobb költségek, a súlyos pénzügyi és gazdasági viszonyok miatt a beruházás jövedelmezősége kétessé s a szükséges kölcsön megszerzése nagyon nehézzé vált. 3. A felvidéki és más hegy- és dombvidéki alagcsövezésekkel együtt a vonzó példáknak, valamint a jó tapasztalatoknak jelentékeny része is megszállt területen maradt és így alig hozzáférhető. Pedig az alagcsövezést valószínűleg jó sikerrel lehetne alkalmazni az Alföld kötött talajain, sőt esetleg kísérleteket lehetne végezni a szikeseken is. Újabban külföldön állítólag sikereket értek el szikes területek alagcsövezésével. Úgy látszik, hogy ezt az igen fontos, de egyelőre kátyúba jutott talajjavítási eljárást szintén csak az állam kezdeményező működése lendíthetné ki a holtpontból. Ausztriában például azáltal támogatja az állam a gazdákat, hogy az alagcsöveket ingyen bocsátja rendelkezésükre. Ha a gazdák az ország több helyén végzett kísérleteknek kellően nyilvánosságra hozott eredményeiből az alagcsövezés hasznos voltát, jövedelmezőségét fogják látni, újra rá fogják magukat szánni az ilyen beruházásokra. Ezek az állani támogatásával végrehajtandó alagcsövezési kísérletek aránylag nem nagy összeget, mintegy 2 éven át évi 20,000 P-t igényelhetnének, amely összegből mintegy 150—200 holdnyi kísérleti alagcsövezést lehetne több helyen végrehajtani. Ilyen demonstratív kísérletek annál inkább szükségesek, különösen az Alföldön, mert az alföldi gazdák az alagcsövezést alig ismerik. Kísérletek volnának végzendők az újabb időben a feledés homályából kikerült, a legtöbb esetben igen olcsó vakonddrainnel is.