Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában
33 vágó cél érdekében rendkívül erőfeszítésekkel mégis folytatta. A nagy művet sikerült befejezni és ott a forgalom minden várakozást felülmúló módon fejlődik. Ebben az eredményben nagy része volt annak, hogy az életbeléptetett építési és üzemi szervezet kitűnő módon bevált. A budapesti kikötő építésén és a soroksári Dunaág hajózhatóvá tételén kívül a víziutak és a hajózás terén a háború befejezése óta még két számbavehető momentumot kell megemlíteni : a) A víziszállítás terén új tömegáruk jelentkeztek és pedig elsősorban a só, mely azelőtt hegyvidékünkről vasúton jött, most pedig ezt a nagyon jelentékeny szükségletet túlnyomólag Bajorországból hajón szállítják már az új kikötőbe és onnét vasúttal osztják szét az országba. Azután az automobilok számának gyors növekedésével kapcsolatban a kőolajtermékeknek Románia felől való importja is — amely azelőtt nagyobbára vasúton bonyolíttatott le — rendkívül erősen növekszik és már túlnyomólag a Dunán jön be. Végül a folyton terjedő beton- és vasbeton-építkezés, az utak intenzívebb építése mind nagyobb kő-, kavics- és cementtömegeket mozdít le az Alföldre. Az automobilutak további kiépítésével kapcsolatban ezek a tömegek még inkább növekedni fognak. b) A Duna—Tisza-csatorna kérdése — éppen mivel a trianoni határ a Dunát elvágta a Tiszától — fokozottabb mértékben újra aktuális lett. Egyre-másra jelentkeznek külföldi pénzcsoportok, amelyek a csatorna építésével és finanszírozásával óhajtanak foglalkozni. Az érdekeltségeket nagymértékben foglalkoztatja a terv, a kormány pedig külön bizottságot bízott meg a kérdés tanulmányozásával. Kétségtelen, hogy az eddig benyújtott vállalati ajánlatok nem voltak elfogadhatók. Ez jelentékeny részben onnét származik, hogy az ügyben sok fontos momentum még nincsen eléggé megvilágítva, úgyhogy sok tekintetben — kellő adatok hiányában — még a szakkörök sem látnak tisztán. így például még a szakkörökben is megoszlanak arra nézve a vélemények, hogy pl. a szolnoki vagy a csongrádi irány volna-e helyesebb, vagy hogy a magas- vagy mélyvezetésű csatorna racionális-e ? Egyelőre csak egy tény kétségtelen, hogy a trianoni határok folytán a Duna— Tisza-csatorna ügye sokkalta fontosabbá lett, mint a háború előtt volt. Ez a tény a csatorna kérdését állandóan napirenden fogja tartani és ezért igen fontos, hogy minden, eddig még homályban levő kérdés szakszerűen megvilágíttassék. 0. A jövő munkaprogrammja v í z i u t a i n к fejlesztése tekintetében. Az előzőekben kifejtettük, hogy azok az országok, amelyeknek domborzati viszonyai, sík fekvése ezt lehetővé teszi, igyekeznek a kedvező helyzetet kihasználni. A sík és enyhén dombos vidékeket átszövik „nagy hajózásra" berendezett, modern víziutakkal, mesterséges csatornákkal és csatornázott folyókkal. 1 1 Mesterséges csatornákon értjük a bajózó zsilipekkel ellátott, a terepemelkedések legyőzésére is alkalmas hajózó csatornákat. Ilyen volt pl. hazánkban a Ferenc-csatorna és a Ferenc József-csatorna. Ilyen lenne a Duna—Tisza-csatorna is. Folyócsatornázás pedig az a művelet, mikor a kisebb folyók vizét — amelyeknek nincsen elég vízmennyiségük arra, hogy szabályozással érjük el a kellő hajózási vízmélységet —• vasszerkezetű, az árvíznél a folyó fenekére lefektethető, vagy az árvíz fölé emelhető úgynevezett Vízügyi Közlemények. 3
