Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

34 Míg a régi kis csatornák — így Franciaország régi csatornáinak jelentékeny része is — már elavultak, mert azok csak 2—300 tonnás kis hajókkal járhatók, amelyek már majdnem olyan drágán szállítanak, mint a vasút, vagy a teherautó, addig az 1000—1200 tonnás „nagycsatornák"-on a tömegáruk szállítása — mint ezt a fentiekben a részletes adatok igazolták — körülbelül csak negyedébe kerül a vasúti költségnek. Ez az olcsó szállítás éppen úgy életre hív egy, még eddig szunynyadó, eddig még nem volt nagy forgalmat, mint a vasút is annak idején szintén új, hatalmas, addig sohasem sejtett arányú forgalmat teremtett meg. Régi igazság, hogy minden közlekedési eszköz saját magának teremti meg a forgalmát. A nagycsatornák kiépítésével — úgy mondhatjuk — az illető államok beviszik a tengert az országuk belsejébe és amint ezt már sok tapasztalat igazolja, hatalmas fellendülésnek, felvirágzásnak vetik meg alapját. A nagyhajózó utakra, a vasutakra és a gépkocsiforgalomra alkalmas, sűrű és tökéletes közutakra egyaránt támaszkodó, sőt újabban már a légiforgalommal is kiegészített harmonikus közlekedési politika kifejlesztése dominálja a jelent és fogja megadni — amennyire előre lehet látni — a jövő évtizedek nagy közmunkáinak képét is azokban az országokban, amelyekben a domborzati viszonyok víziutak építésére alkalmasak. Amint a hegyvidékeknek nagy előnye a vízierő és ezt minél inkább igyekeznek is kihasználni, viszont sík országok a víziutak kiépítésével kárpótolják magukat a vízierők helyett. Az alacsonyabb fekvésű államokban — főképen Németországban, Belgiumban, Hollandiában és Amerikában — a háború után fokozottabb munkásság indult meg a víziutak kiépítése terén. Vízierőink túlnyomó részétől megfosztott a békeszerződés. Annál indokoltabb, hogy hasznát vegyük annak, ami megmaradt. Sík és dombos fekvésű, nagyobbára jó, sőt igen jó minőségű mezőgazdasági területeink helyes felhasználásába kell vetni minden reményünket, erre a térre kell összpontosítani minden erőnket. Lényegében véve iparunk és kereskedelmünk boldogulása is a mezőgazdaságunk prosperitásától függ. Ezt újabban maguk az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek is mindjobban hangoztatják. Mezőgazdaságunk fellendítésében majd kétségtelenül egyik nagyon hatalmas faktor lesz az öntözés — amivel alább fogunk foglalkozni — másik pedig az olcsó víziszállítás. Tengerünk nincsen, de annál fontosabb, hogy minél olcsóbban jussunk el a tengerhez és a Dunán a nyugati piacokra. Hollandia kis ország, ott fekszik a tenger mellett, mégis — éppen mivel sík fekvése folytán ez aránylag nem került sokba — egész területét át- meg átszőtte kisebb-nagyobb hajózó csatornák egész hálózatával. Közgazdasági szakembereik részletesen kimutatták, hogy hazájuk felvirágoztatásához milyen nagy mértékben járult hozzá ez a sűrű víziúthálózat. Csonka hazánk területeinek jelentékeny része — sík volta és már jelenleg is előrehaladott mezőgazdasági kultúrája révén — önként kínálkozik arra, hogy ott intenzív mozgógátakkal felduzzaszthatjuk és így állítjuk elő mindenütt és állandóan a hajózási mélységet. A mozgógátaknál előálló úgynevezett vízlépcsőkön (kis vízeséseken) hajózsilipek segélyével haladnak át a hajók. Az első folyócsatornázás hazánkban a Bega-folyón történt, Titeltől Temesvárig 115 km hosszban (1900—1914 közt). Megkezdetett a Hármas-Körös legalsó szakaszának a csatornázása is. A Sajó csatornázására is megtörténtek már 1914-ben az előkészületek.