Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

93 nem a hiányzó völgyzárógátakba, hanem a földbe való raktározását veszi célba. A dray-farming a magyar vízgazdálkodásnak ma kiegészítő része s ezért az öntö­zés szempontjából mint a talaj nedvesen tartását elősegítő mívelési rendszer nagy­fontosságú. Meg kell még emlékezni arról, hogy mi módon volnának az öntözések léte­síthetők. Új öntözések keletkezésének külföldön három változatát látjuk. Jelesül, vagy az állam létesíti az öntöző műveket, vagy részvénytársaságok, vagy a mienk­hez hasonló vizitársulatokba tömörült birtokosok, néha állami kedvezménnyel. Miután a részvénytársasági forma csak szórványosan bizonyult megfelelő alap­nak öntöző gazdaságok létesítésére, illetve az öntözés nem ad elég alapot az üzleti nyereségre, nézetem szerint különösen nálunk ez nem kínálkozik alkalmas formául. Mindenesetre legegyszerűbb és legkönnyebb volna az érdekeltségek számára, ha az állam létesítené az öntöző műveket, ez azonban ilyen merev alakban nem mond­ható ki és nem is jogosult, mert, ha az érdekeltek szükségesnek és gazdasági szem­pontból jövedelmezőnek találják az öntözést, akkor jogosan csak az állam bizo­nyos mérvű segítését várhatják, de nem az állami költségen való létesítést, kivéve a rossz szikes területeken. Allami költségen csak telepítéssel kapcsolatos öntözések volnának meg­okolhatok. Legcélszerűbbnek látszik az öntöző érdekelteknek vizitársulatokba való tömörítése és a társulatoknak részben állami segéllyel vagy kedvezménnyel, részben hosszúlejáratú kölcsönnel való segítése ott, ahol az előzetes rentabilitási kísérletek ezt igazolják. A víznek kiszolgáltatása a társulat vezetőségének feladata volna, ennek fejében, beleértve a kezelési költségeket is, járulékként vízdíj sze­désére volna jogosult a felhasznált víz mennyiségéhez mérten, de bizonyos alap­díjat, mely a csatornák fenntartásának és a netalán igénybevett kölcsön vissza­fizetésének biztosítéka, minden társulati tag fizetne akkor is, ha az öntözést vala­mely évben valóságban nem is vette igénybe. Semmiesetre sem mondható ki pld. törvény alapján az öntözés kötelező volta, mert ez a birtok forgalmi értékét deval­válná, viszont azonban ha valaki birtokával egyszer belépett az öntöző társulatba, akkor vállalnia kell a terheket és járulékok alakjában törlesztenie kell a közös müvek költségét akkor is, ha véletlenül nem öntöz. Vagyis a törlesztés kötelezettsége a bir­tokonfekvő teherré kell, hogy változzék. Biztosítani kell ezenkívül az öntöző üze­met is pl. olyképen, hogy a kezdetben kívánt vízmennyiség után járó vízdíjat bizonyos 5 vagy 10 éven át fizetni kellene. Az öntöző gazdálkodás stabilizálása nélkül ha bárki, bármikor cserben hagyhatja a társulatot, nagy, közös beruházá­sok nem létesíthetők. Vízjogi törvényünk az öntözések érdekében mindenesetre átalakítandó volna és abban a közérdek szempontjából a víz éltető erejét szolgáltató öntözések több előjog lenne adandó. Társulati vagy bármely nagyobb számbavehető öntözés, de még bármely más nagyobb talajjavítás költsége és várható eredményei csak előzetes kísérletek, illetve kísérleti telepeken végzendő tanulmányok alapján volnának létesíthetők, s itt örvendetes tényként álapíthatom meg a földmívelésügyi miniszter úr ily irányú elhatározását. * * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom