Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

90 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet által az 1923. évben a Kossuth-pályadíjjal jutalmazott Czverdely—Trummer-féle terv szerint egy alacsony duzzasztó is volt javasolva Tokaj alatt Tiszaeszlárnál, melynek segélyével a Tisza vizét Püspökladány, Turkeve felé a Körösig 40 m

3 vízvezetésével vezették volna ki. A csatornán való hajózást illetően eleve meg lehet jegyezni, hogy alig volna olyan tömegáru található, mely ezeket az útvonalakat felkeresné, tehát igazában csak e csatornák öntözésére való kihasználásáról lehet szó, mely azonban talán Tiszaeszlárnál kiindulva 40 m

3 vízzel, szárazságban 40,000 hektárnál nagyobb területet alig volna képes ellátni, mert tekintve a nagy szivárgási és párolgási veszteséget, szárazság idején az egész 40 m

3 vízmennyiség le lehet foglalva. De már láttuk, hogy nyáron még 40 m

3 víz sem vehető ki a Tisza medréből, hanem csak jóval kevesebb, mert ez az alsóbb szakasz helyzetét már hátrányosan érinti, azoknak öntözési lehetőségét csökkenti, vagy megszünteti és a hajózást is hátrányosan befolyásolná. Kétségtelen, hogy tavasszal a Tiszából kivezetett 300, sőt ennél is több köbméter vízzel a holdak százezreit, 500,000 holdnál is többet öntözhetnénk, oly nagyméretű csatornahálózattal, amelyekben nyáron alig csörgedeznék valami csekély 20—25 m

3, vagy ennél is kevesebb víz. Egy pénzben bő és gazdasági szempontból kielégítő időszakban ilyen néhány hónapig tartó nagy öntözés is kívánatos lehet, a mai racionalizáló világban azonban ez a luxus nem engedhető meg. Jobb hatásfokra, vagyis kisebb méretű csatornák hálózatára kell törekedni, hogy az ellentéteket kiegyenlítsük. És ha a nyári vízszolgáltatás nagyon szerény, akkor a tavaszi szolgáltatás mennyiségét is csök9. ábra. Szivattyútelepes öntöző központok.