Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

91 kenteni kell, tehát tavasszal is legfeljebb 100,000 hektár ellátásáról lehetne szó, amit már valóban nem lehet az Alföld öntözésének mondani. A fentebb említett területek minősége sem elsőrendű, a birtokeloszlás nem kedvező és ott, ahol nagy és az öntözésre még nem érett gazdaságok terülnek el, ezek miatt a Tiszamenti többi terület öntözése nem akadhat meg. Egyrészt igazságosabb, másrészt a parti birtokosok szempontjából jogosabb és sok tekintetben rugalmasabb volna tehát olyan elrendezés, mely arra törekednék, hogy a Tisza vizének egy ponton való merev kivétele és bizonyos kevésbbé megfelelő szikesterületek öntözésére szánt felhasználása helyett más területeket sem hanyagolna el, vagyis más tiszamenti vidékek öntözését is felkarolná. Az bizonyos, hogy a Tiszába nem építhető lépten-nyomon egy-egy duzzasztó, de ma már a géptechnika a vízépítés és elektromos energia szolgáltatás fejlettsége mellett nagyon megfontolandó az a gazdaságpolitikai és szociális szempont, hogy a vízkivétel helyeit több olyan pontra kell elosztani, ahol az emelést távvezetékről szolgáltatott villamos árammal hajtott szivattyútelep végezné. Ha pl. a Tisza balpartján Tiszafüred felett, talán Eszlárnál, továbbá Szolnoknál, Csongrádon, Szegeden, a Körösön talán Gyománál és Békésen, a Maroson Makó közelében egy-egy 8—10 m

3 szállítóképességű szivattyútelep létesülne (9. ábra), melyek mindegyike nyáron csak 2—3 m

3 vizet emel, akkor ezek körül 10—12,000 hold rét és 3—4000 hold nyáron is öntözhető belterjesen kezelt gazdaság települhetne meg, illetve az utóbbiakra éppen a középtiszai vidéken szociális szempontból olyannyira kívánatos telepes gazdaságok volnának létesíthetők. A folyómenti városok és területek felvirágoztatása a hajózás érdekeit is elősegítené, amikor amúgyis azon panaszkodunk, hogy a folyók partjain nincs élet. Egy-egy ilyen telep építési költsége 8—10 m

3 víznek 10 méterre való emelésével, mintegy 1-2 millió pengőt jelent teljes szivattyú és villamos felszereléssel, ami 15,000 holdra számítva, holdankint 80 pengőt tenne ki, az elosztó csatornahálózatra holdankint 30 pengőt számítva 110—120 pengő volna a vízkivételi és vezető mű költsége. S ha ez több volna mint a duzzasztóműves vízkivétellel kapcsolatos öntözés holdankinti költsége, viszont nem felejtendő el, hogy a most felsorolt területek aránytalanul többet is bírnak el. Ha pedig az elárasztás költségeit kalkuláljuk és a kiépítendő nagy távvezetékről levett áram 1 KW óráját 14 fillérrel számítjuk, akkor egy kat. holdnak 10 cm-rel való egyszeri megöntözése 3-1 pengőre számítható, így tehát pl. 3 intenzív nyári öntözés 9-3 pengővel lenne megvásárolható, illetve ezen az áron egy hold termése a kiszáradástól megmenthető. Egy a Tisza-mederbe épített duzzasztómű segélyével kétségtelenül termelhető bizonyos jelentékeny, időszaki vízierő is, mely a nyári időszakban célszerűen felhasználható a víznek a mederből a csatornába való emelésére, de a nyári hónapokon túl a tavaszon termelt erőt egyebütt kellene kisegítőként bekapcsolni. A tavaszi magas vízállások idején pedig mintegy 4 hónapon át, sőt talán még az őszi árhullám idején is esés hiányában a telep nem szolgáltathatna energiát. Az előadottakból is kilátszik, hogy mennyire bonyolult az ú. n. Alföld öntözésének könnyen hangoztatott problémája, s egyben megállapítható, hogy a gazdasági, szociális és technikai megoldások több variációt engednek meg. Viszont az is megállapítható, hogy a kérdés a maga egész teljességében eddig tanulmányozva nem volt, csupán általános, vagy egyoldalú helyi javaslatok és óhajtások hang-