Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése
87 még mindig vita és tanulmány tárgya. A Pestvármegyei Duna völgy Lecsapoló és Öntöző-Társulat újabb tervei szerint egy 5-0 m 3 vízvezető képességű öntöző csatorna indulna ki Dömsödnél a Dunából, mely a szivattyútelephez érve, két elágazásban osztaná a vizet az öntözésre váró, egyelőre 10,000 kat. holdon számításba vett területekre (7. ábra). A szikeket illetően egyébként nem tartok a kételkedőkkel és nem hiszek a tudomány csődjében, sőt meg vagyok győződve arról, amit már a dunavölgyi szikeknél tapasztaltunk is, hogy lecsapolás után fokozatosan vegetáció keletkezik rajtuk, s ez az, amit régi, teljesen rossz szikek lecsapolásánál már tapasztaltak, t. i., hogy idők folyamán egymaga a lecsapolás is megjavította azokat a káros sók kimosása által. Bőséges alkalom kínálkozik itt a meszes-szódás szikeken öntözéssel kapcsolatban végzendő kísérletre, amint hogy ilyeneket már az 1930. évben végeztünk is és az 1931. évben folytatni szándékozunk. Megállapítható, hogy a pestvármegyei Dunavölgy az öntözés tekintetében abban a kivételesen kedvező helyzetben van az ország egyéb területeivel szemben, hogy itt az öntöző víz mindig elegendő mennyiségben van meg, kedvező a fővároshoz való közelsége, a meleg klíma, valamint a szomszédos kertszerű míveléshez szokott Nagykőrös, Kecskemét közelsége is, ahonnan máris van beszivárgás erre a vidékre. Hátránya a sok szik, de ezeken a kultúra haladásával, a legelőés rétfejlesztés érdekében az öntözés a jövőben feltétlen szükségletté fog válni. A Dunavölgytől északkeleti irányban haladva, a Tisza jobb partján JászNagykún-Szolnok, Heves és Borsod vármegyék területén a Zagyva, Tarna és több, a Mátra és Bükk oldalán eredő kisebb vízfolyással találkozunk, amelyeknek völgyei alsórészükön igen termékenyek, meleg éghajlatúak, mezőgazdasági ipar — cukorgyárak — körzetében vannak, azonban a patakok vize nyáron át leapad, amin talán a vízgyűjtő területen való tárolással lehetne segíteni, bár a hegység keleti része esőárnyékban van. A völgyek, a Tarnavölgyét kivéve, kedvezőtlenek a tárolásra, a Tarnavölgy pedig rengeteg vízmosással van átszőve, melyek rendezésére még nem került sor. A Zagyva és Tarna alsó folyásához csatlakozik a Tisza jobb partján a borsodi nyilt ártér, amely még nincs ármentesítve, tehát egyelőre eme ősi lecsapolatlan, mégis erősen szikes területen ma még öntözésről szó sem lehet. Az Alföld öntözésének legsúlyosabb kérdése a tiszántúli, nemkülönben a Tisza bal partján, Csongrád és Szeged vidékén lévő ár mentesített területek öntözése. Azok az adottságok, amelyek közt az öntözéseknek meg kellene indulniok, itt nem kedvezőek. Az ország területének a Tiszántúl, a Körösöktől felfelé terjedő része gazdasági szempontból kevésbbé intenzív mívelésű, a birtokeloszlás kedvezőtlen, csekély állatállományú nagy bitrokok, kevés trágyával művelt óriási táblák, nagy legelőterületek érik egymást, rajta váltakozva közép- és kisbirtokokkal s ezekhez csatlakozik a Hortobágy 40,000 holdas legelőterülete. Az ember itt még szemmelláthatóan nem bír a földdel, nincs hozzá sem elég emberkéz, sem elegendő tőke. A víz volna az a szer, mely több életet hozhatna ide, amely a tenvészidő felén túl is tudna termést biztosítani. Nyáron az egész nagy tiszántúli terület a perzselő nap sugaraitól forró síkság, mely július, augusztus és szeptember hónapokban kívánja a vizet, milliónál több hold az, amely víz után szomjúhozik, ezt a vizet azonban, amelyet az Alföld
