Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

88 öntözéséhez, sőt amelyet csak egy-két százezer hold öntözéséhez szükséges volna előteremteni a nyáron ösztövér Tiszából és mellékfolyóiból képtelenek vagyunk meríteni. A feladat, sajnos magától egyszerűsödik. Az Alföldön csak arányra kis területet tudunk a szárazságtól megmenteni s akkor az a kérdés, hogy a rendelkezésre álló vízzel mily nagy és milyen fekvésű területet lehetne a leggazdaságosabban ellátni. A hangsúly az utolsó szón : leggazdaságosabban nyugszik és ismét előtérbe nyomul az a cél, amely az újabb keletű kultúröntözések létesítésében világszerte fő szempont volt, hogy jelesül mi itt az országos gazdaságpolitikai és szociális érdek ? Tisztában kell lenni először azzal, hogy mit akarunk ? Akarjuk-e a ma meglévő messzenyúló, szétágazó birtoktesteket öntöző vízzel ellátni, vagy akarunk-e és hol telepítést vagy más bitrokreformmal, pl. bérlettel kapcsolatos öntözést ? Akarjuk-e azt, hogy nyáron gyér kincsünket, a Tisza vízét, e területek egyikén öntözzük szét, vagy inkább a helyes vízgazdaság irányát abban véljük megtalálni, ha az egész folyó mentének érdekeit tekintjük 1 Az első szót : az öntözés irányítását a gazdasági és szociálpolitikus hivatott kimondani, aki egyúttal hivatott megszervezni a gazdaságpolitikai szempontból kívánatos érdekeltséget is. Ha a Tisza vízállásának grafikonját olyan átlagos csapadékú esztendőből, mint az 1928. év vizsgáljuk, 3 árhullámot látunk rajta. Ezek közé esik a nyári és őszi alacsony vízállás és sajnos, jellemzően a gleccsernélküli folyókra, a görbe június hóban és július elején hirtelen esik alá úgy, hogy július közepén már a legalacsonyabb vízállások kezdődnek, amikor csakhamar beáll a hajózási szünet is (8. ábra). A grafikon szerint a legalacsonyabb vízállásnak Szegeden 105 m

3 másodpercenkénti víz felel meg. Csongrádon ez 103 m

3, Tiszapolgáron 83 m

3 sőt kivételesen száraz esztendőben ennél is jóval kevesebb. Pl. Tokajnál csak 54 m

3. A Tiszapolgárnál másodpercenkint lefolyó 83 m

3 víz még Szegeden sem vehető ki a mederből, mert annak elvétele a medret szárazzá tenné, ami mezőgazdasági, ipari, közgazdasági, halászati és hajózási szempontokból lehetetlen követelés. De nem csupán a 83 m

3 hagyandó bent, hanem az a nagyobb vízállás, amelynél a hajózási szünet i kezdődik, szintén meghagyandó. Az a vízszín, amelyet a hajózás biztonsága megkíván (6. ábra) amelynél előre nem látható sekély helyek már veszélyeztetik a hajózást, Szegeden 185 m

3, Csongrádon 180 m

3-nek felel meg. Ezekből a mennyiségekből másik érdekének sérelme nélkül már csak kisebb 10—20 m

3 víz vonható el. Azt mondhatná valaki, hogy a Tiszán úgyis csak a kisebb hajók járnak, ezek merülése csekélyebb, nincs tehát szükség nagy mélységre. Erre az a válasz, hogy a hajózási mélységet a teherhordó uszályok merülése szabja meg és ha egyáltalán gondolunk arra, hogy a Tiszán hajózás fog kifejlődni, különösen, ha gondolunk egy esetleges Duna—Tisza-csatornára, akkor a mélységi méretek is úgy állapítandók meg, hogy ismételt átrakodás nélkül a legmodernebb típusú 1200 t szállítóképességű uszályok közlekedhessenek, úgy mint, ahogyan a Rajna—Majna— Duna csatornán ezt tervezik. Akkor általában 2-20—2-50 méteres mélységeket kell fenntartanunk, vagyis a legkisebb hajózási vízszín meghagyandó. Az ennél fellépő esetleges zátonyosodások — rossz gázlók — kisvízi szabályozással még eltávolíthatók. A hajózás szempontját még azért is külön figyelemben kell részesíteni, mert a Tisza a nemzetközi Dunabizottság felügyelete alatt áll és Szegeden alul már idegen uralom alá kerülve, az ottani hajózás bármily kevéssé hátrányos befolyásolása leküzdhetetlen akadályt jelentene (8. ábra).