Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

86 esésben hozhatta volna le az öntözendő síkságra. Ma Paulis a határon kívül esik s a Maros alsó szakaszán a vizet többé gravitációs úton kivenni nem lehet, csupán a mély Marosból való emeléssel. Az esésnek ez a hiánya a mi síkságainkon általában is nagyon költségessé teszi a nagy csatornák létesítését. A minimális esés nagy méreteket kíván pl. az olyan csatorna, mely az olasz Сагяжг-csatornához hasonlóan 110 m

3 vizet vezet másodpercenként a pestvármegyei Dunavölgy km-enkénti 5—6 cm-es esésével, 3-5 m mélység mellett a fenéken 52 m széles lenne, tehát valóságos folyó, s ezenkívül még a kétoldali töltések is tetemes helyet foglalnának el. A csatornán építendő műtárgyak, hidak nyílása ehhez képest megfelelően nagyméretű lenne. A hazai öntözések nagy kezdeményezője, Kvassay Jenő, bár idők folyamán az öntözések kérdésében több csalódás érte, szerencsés kézzel mutatott rá annak idején az országnak arra a részére, a Körös—Tisza—Maros közére, amely virágzó öntözések színhelye lehetett volna, s amelyről a következőket mondja : Amint Lombardia Olaszországnak leggazdagabb tartománya, úgy lesz egykor a Maros és Körösök környéke Magyarország legboldogabb vidéke, ha a természetnyujtotta előnyöket okosan kihasználni megtanulta. Meleg éghaljat, kitűnő talaj és kitűnő víz együttesen közre fognak hatni a nagy eredmények elérésében, hacsak az emberek közönyössége a természet pazar kincsei mellett bekötött szemmel el nem halad, míg egy élelmesebb nemzedék azok becsét felfogva nem késik kellőleg ki is zsákmányolni. Azóta a kitűnő víz felfogásának és elosztásának lehetőségei lényegesen csökkentek, mert a Körösök vízgyűjtőjén tervezett tároló medencék s a víznek magasabb pontokon való kivezetésének helye ma idegen uralom alatt vannak. Nézzük most már közelebbről a magyar Alföld öntözésének lehetőségeit. A Duna völgyének öntözése Budapesttől lefelé Bajáig a Duna és a vízválasztó dombhát között nem ütköznék különösebb technikai nehézségbe. Az öntözhető területet a Duna völgyében — leszámítva számos zsombékos, tőzeges és magasabban fekvő részt — 50—60,000 kat. holdra lehet számítani, mely terület öntözéséhez szükséges holdanként és másodpercenként átlag 0-6 literrel számított 30—40 m

3 víz a soroksári Dunaág felhasználásával a Dunából a hajózás sérelme nélkül mindenkor kivehető. E területnek Kúnszentmiklóstól lefelé terjedő része gravitációval, tehát emelés nélkül is öntözhető, felső része azonban csak vízemeléssel. Az egész terület a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló- és Öntöző-Társulat és a Sárközi Ármentesítő-Társulat határai közt van, s voltaképen csak most bontakozik ki a mocsárból és most merül fel a lecsapolt területek további gazdasági értékesítésének kérdése, értve ez alatt azt, hogy azok hol, milyen mértékben s milyen míveléssel maradjanak rétek, legelők és szántók? A lecsapolás is midkét társulat területén még bizonyos bővítésekre szorul, mindazonáltal a felszabadult terjedelmes rétek és legelők nyáron az öntözést nagyon megkívánnák. Ez főképen két okból maradt függőben : egyrészt azért, mert a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló- és Öntöző-Társulaton belül öntözésre szánt legelőterületek, mélyen fekvő, azelőtt vízzel borított egy része szikes (ide tartozik 6000 hold vakszik is), melynél főkép az öntöző víz emelési költsége az, amelyet az érdekeltség a mostoha gazdasági viszonyok közt soknak talál és nem hajlandó fizetni, másik ok pedig az, hogy a szikek megjavításának kérdése a sziktudósok körében