Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

AZ ALFÖLD ÖNTÖZÉSE.

1 írta : ROHRINGER SÁNDOR. Értekezésem tárgyául az Alföld öntözését választottam, de az előadás-sorozat, amely itt a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben az Alföld lecsapolásáról és öntözéséről elhangzott, szükségessé teszi az öntözésekről való eszmecsere megindulása előtt bizonyos eredmények megállapítását, amelyek az eddigi vízmentesítési munkák szükségességét igazolják és az öntözést nem úgy tüntetik fel, mint az elrontott helyzet megjavítására irányuló törekvést, hanem, mint a kultúra mélyebbé tételének egyik eszközét. Hazánk megcsonkítása óta mind erőteljesebben nyomul előtérbe egy a háború előtt — tisztelet néhány kiváló elmének — még csak kevés közgazdát és gazdapolitikust érdeklődő kérdés : az Alföld gazdasági fejlesztése. Ma divatba jött az Alföld s számtalan terv, vélemény, javaslat és követelőzés viharzik e kérdés körül. Nem csoda, hisz a csonka ország mai népsűrűségével már nem nélkülözheti az Alföld termő erejét. Eljutottunk oda, hogy kezdjük átérezni Széchenyi ama mondásának igazságát, hogy a Tisza-völgy fajtánk bölcsője, melynek elsorvadása maga után vonja a Dunántúlnak s ezzel ma már az egész országnak elsorvadását. Tekintetünk arra a földre irányul, ahol a legjobb katonák, a legkitartóbb munkások teremnek, ahol még nem pusztít az egyke, ahol a föld lehetőséget nyújt nagyobb népesség eltartására. Komoly, tárgyi alapon álló közgazdák, tudósok és politikusok szeme kutatja a föllendítés módjait, de ugyanakkor egész raja támad a műkedvelő közgazdáknak, politikusoknak és egyéb honmentőknek, akik máról-holnapra felfedezik az Alföldet, akik mintegy társadalmi pozíciójukhoz tartozó kötelességnek, a bontonhoz tartozónak vélik azt, hogy amúgy fölényesen véleményt adjanak az Alföld kérdéseiben, s jobb gondolat hiányában — kárhoztassák az Alföld vízmentesítését — különösen azt kifogásolják, ami már az Alföld érdekében megtörtént, ami az Alföld képét az ősi mocsárvilágból kiragadta és korszerűvé formálta. Amikor gr. Széchenyi István élete legnagyobb alkotásához eljutva a tiszai árvédelem szervezetének alapjait a Tiszavölgyi Társulat megalapításával lerakta, számtalan kicsinyes akadály és féltékenység legyőzése után az ő geniális kezdeményezése és nagy mérnök munkatársának, Vásárhelyi Pálnak javaslatai szerint, több mint öt évtized szakadatlan munkájának, magyar mérnökök szellemi vezetésének, magyar munkások karjainak, a magyar birtokosok áldozatkészségének, szóval minden vonatkozásában, mondhatni az egész nemzet munkájának eredményeként jött létre Európa legnagyobb terjedelmű ármentesítése' és belvízrende1 Előadta a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályának 1931 március 24-i ülésén.